A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A Legfelsőbb Bíróság ezt a törvényességi óvást azzal az indokolással utasította el, hogy a terhelt — akit nem a fennálló társadalmi renddel szembeni ellenséges érzület késztetett a bűncselekményének elkövetésére — büntetésének kiszabásánál „nincs különösebb jelentősége annak a körülménynek, hogy a birtokában levő fegyvert és lőszereket a fegyverrejtegetés bűntettére vonatkozó rögtönbíráskodást, illetve gyorsított eljárást elrendelő jogszabályok hatálybalépte alatt sem szolgáltatta be". A Legfelsőbb Bíróság e határozata ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke ismét törvényességi óvással élt, hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának 212. sz. állásfoglalására (B. H. 1957. június), amellyel a határozat nyilvánvaló ellentétben áll. A törvényességi óvás alapos. Téves a Legfelsőbb Bíróság határozatának az az okfejtése, hogy csupán a népi demokratikus rendszerrel szembeni ellenséges motiváció fennforgása esetén van jelentősége a fegyverrejtegetés bűntette elbírálásánál annak, hogy azt a rögtönbíráskodást, illetve gyorsított eljárást elrendelő jogszabályok hatálybanléte alatt követték el. Valamely bűntettre rögtönbíráskodás és illetve gyorsított eljárás kihirdetése a törvényhozónak azt a politikai értékelését tartalmazza, hogy az adott időben ily bűncselekmény elkövetésének társadalomveszélyessége maximális, azzal szemben a legerélyesebb védekezés szükséges. Ez az értékelés pedig nemcsak azokra a bűnesetekre vonatkozik, melyeket a különleges eljárás alá vonnak, tehát speciális büntetéssel is büntetendők. E lényeges körülmény figyelmen kívül hagyása tehát sérti a Btá. 50. §-ában foglalt szempontok érvényesülését. Alapvetően téves továbbá az a szemlélet is, hogy ez a fokozott társadalomveszélyesség a fegyverrejtegetésnél kizárólag akkor áll fenn, ha az elkövetőt ellenséges érzülete késztette bűnös magatartására. Éppen az ellenforradalmi események világítottak rá*" arra, hogy az a fegyver, mely nincs az arra illetékes állami szervek által nyilvántartva, kerülhet legkönnyebben az ellenséges elemek kezére. Ezt az eshetőséget a most elbírált esetben éppen a terhelt védekezése támasztja alá, ti. az, hogy terhélt fegyverét azzal a gondolattal rejtette el, hogy azt alkalom adtán értékesíteni fogja. Végül az a védekezése, hogy állítólag tudott arról, hogy a tetőt javítani fogják s mégsem rejtette más helyre fegyverét: nem a bűnelkövetés gondatlan alakzatára, hanem csupán az elkövetett bűncselekmény leplezése tekintetében kifejtett könnyelműségre mutat, de ez mivel sem enyhíti a bűncselekmény súlyát. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa tehát megállapította, hogy törvénysértő a hivatkozott határozatnak a kollégium állásfoglalásával ellentétes álláspontja, de törvénysértéssel utasította el azralapos törvényességi óvást, minthogy a fellebbezési bíróság a Btá. 55. § alkalmazásánál a bűncselekmények elkövetése idején fennállott fokozott társadalomveszélyességét szem elől tévesztette s így megsértette a Btá. 55. § alkalmazása tekintetében is irányadó Btá. 50. §-ában foglalt szempontokat, így a bűnö61