A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

totta továbbá a járásbíróság a kórházi kórrajz beszerzését, a kezelőorvosnak tanúkénti kihallgatását, valamint bírósági orvosszakértőnek meghallgatását. — E bizonyítékok nélkül pedig nem állapítható meg határozottan, hogy a terhelt cselekvősége és a bekövetkezett súlyos betegség között az okozati összefüggés megvan-e. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a terhelt a beavatkozást 1958. szeptember 4. napján hajtotta végre, ezt követően lett rosszul K.-né és akórházi jelentés szerint oda 1958. szeptember 11. napján szállították be. K. Gy.-né azonban a nyomozás során azt is vallotta, hogy a kórházba szállítása előtt megvizsgálta őt a körzeti orvos, aki kórházba utalta. A kórházi jelentés szerint terhelt a súlyos fertőzés folytán életveszélyes állapotban volt és 1958. szeptember 11. napjától október 30. napjáig állott kórházi kezelés alatt. Törvényt sértett tehát a járásbíróság, amikor a tényállás idevonatkozó részének felderítése nélkül a terhelt bűnösségét a gondatlanság által okozott súlyos testi sértés bűntettében megállapította. Iránymutatásul megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy amennyiben a terhelt beavatkozása és a bekövetkezett súlyos betegség között az okozati összefüggés megállapítható, abban az esetben terhelt cselekménye halmazatot képez. (1959. IX. 8. — B. törv. 1680/1959.) A fertőzés veszélyével járó, szakszerűtlen, a teherben levő nő életét és egészségét közvetlenül veszélyeztető művi beavatkozás társadalmi veszélyessége az 1004/1953. és az 1047/1956. M. T. sz. határozatok hatályba lépésével sem csökkent. 189. Az ítéleti tényállás szerint: S. E. terhelt 1958 március hónap óta H. községi szülésznőként dolgozott. 1959 január és február havában felkereste lakásán K. Gy.-né, I. P.-né, J. M.-né, B. F.-né, M. F.-né*és S. I.-né, akik arra kérték, hogy terhességüket szakítsa meg. A terhelt először vonakodott kérésüknek eleget tenni, könyörgésükre azonban vállalta a beavatkozást ós terhességüket különböző időpontokban akként szakította meg, hogy egy katéteren keresztül jódos oldatot fecskendezett be a méhükbe. Nevezetteknél egy-két napon belül vérzés indult meg és a magzat eltávozott. B. F.-né és M. F.-né vérzése azonban több napig tartott, így kórházba kerültek, ahol rajtuk méhkaparást eszközöltek. I. P.-né, B. F.-né és S. L-né egyenként 250 forintot, K. Gy.-né és J. M.-né pedig egyenként 300 forintot adtak terheltnek a beavatkozásért, míg M. F.-né 300 forintot ígért, amit azonban nem fizetett meg. A járásbíróság ítéletével S. E. terheltet 6 rendbeli, a BHÖ 358. pont (2) bekezdés II. tételébe felvett magzatelhajtás bűntette miatt 5 hónapi börtönre, mint főbüntetésre és 500 forint pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítélte. 245