A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság végzésével a fellebbezéseket elutasította. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a járásbíróság ítélete és a megyei bíróság végzése ellen törvényességi óvást emelt, mert álláspontja szerint a kiszabott börtönbüntetés mértéke enyhe. — A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást alaposnak találta. A járásbíróságnak és a megyei bíróságnak a bűnösség és a minősítés kérdésében elfoglalt jogi álláspontja törvényszerű. A börtön és pénzbüntetés kiszabása azonban az anyagi büntetőszabályok megsértésével történt azáltal, hogy a járásbíróság, illetőleg a megyei bíróság terheltre a büntetés céljának eléréséhez szükséges mértéknél lényegesen enyhébb tartamú börtönbüntetést szabott ki, amely nem felel meg a Btá. 50. §-ában meghatározott irányadó szempontoknak, továbbá, hogy a törvényes előfeltételek hiányában pénzmellékbüntetést szabott ki. A terhelt aránylag rövid idő leforgása alatt 6 nőszemélyen véglett pénzbeli ellenérték fejében magzatelhajtást. A beavatkozás két esetben kórházi műtétet és kezelést igénylő következménnyel járt és ennek következtében B. F.-né hosszabb ideig — 12 napig — állt kórházi ápolás alatt. A járásbíróság és a megyei bíróság nem értékelte súlyosító körülményként a többszörös halmazatot. ' Az 1004/1953. M. T. sz., illetve az 1047/1956. M. T. sz. határozatok a terhesség megszakítását bizonyos körülmények között, de kizárólag szakorvos által, s a teherben levő nő életét és egészségét nem veszélyeztető módon lehetővé tették ugyan, azonban nem csökkent a terheltéhez hasonló, a fertőzés veszélyével járó szakszerűtlen, a teherben levő nő életét és egészségét közvetlenül fenyegető művi beavatkozás társadalmi veszélyessége. (B. H. 1669.) ' Törvényt sértett tehát a járásbíróság és a megyei bíróság, amikor az említett körülmények nem kellő értékelése, illetve figyelmen kívül hagyása mellett a terhelttel szemben feltűnően enyhe börtönbüntetést szabtak ki. A Btá. 33. § (1) bekezdése értelmében mellékbüntetésként pénzbüntetést csak olyan elkövetővel szemben lehet alkalmazni, akinek megfelelő vagyona, jövedelme vagy keresete van. A terhelt vagyontalan, törvényesen elvált, egy kiskorú gyermekét tartja, havi keresete 1020 Ft, megfelelő vagyona, illetve keresete tehát nincsen. Törvényt sértett tehát a járásbíróság, illetve a megyei bíróság, amikor vele szemben a törvényes előfeltételek hiányában mellékpénzbüntetést szabott ki. (1960. VI. 15. — B. törv. 842/1960.) 246