A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

azonnal szólt, a szóbeli figyelmeztetésen felül más mód nem állott rendelkezésére, mert kezében egy nagy lábas paradicsom volt. Az ítéletek ellen a legfőbb ügyész nyújtott be törvényességi óvást. — Az óVás alapos. A fellebbezési bíróság törvénysértéssel mentette fel a terhelteket bűncselekmény hiányában az ellenük emelt vád alól. A járásbíróság helyesen állapította meg, hogy a terheltek nem fejtettők ki a tőlük elvárható kellő gondosságot. A gondatlanságuk a kisgyermek halálával okozati összefüggésben állott. A terheltek tudták, hogy a paradicsomfőzés a kisebb gyermekekre veszélyes, éppen ezért vonultak azzal félre egy bekerített területre. Tudták azt is a terheltek, hog y az udvarban több kisgyermek játszott. Azok között játszott a saját gyermekük is. Gondatlanul jártak el, amikor mindezek ismeretében a kertajtót nem zárták be, így lehetővé vált, hogy a nyitott kertajtón át a kíváncsiskodó kisgyermek, aki a paradicsomfőzés veszélyével nem volt tisztában, a forró paradicsommal telt edények közelébe jusson. Az I. rendű terhelt bűnösségének megállapítására a kertajtó nyitvahagyásával tanúsított gondatlanság ad alapot. A járásbíróság ítéletének tényállási részében nem állapította meg, hogy az I. rendű terhelt látta a ldsfiúnak a kertbe való betörését, csupán arra utalt, hogy láthatta. Az I. rendű terhelt bűnösségének megállapítása körében már arra utalt, hogy a tárgyalás adatai szerint látta is, hogy a gyermek a kertbe jött. Ez az utalás azonban ellentétben áll az iratok tartalmával. Erre sem a nyomozás, sem a tárgyalás anyagában adat nem merült fel. Ilyen tény következtetés alapján sem állapítható meg, mert az I. rendű terhelt a paradicsompaszírozással volt elfoglalva. Munkája közben még az ajtó közelében sem vette feltétlenül észre a gyermeknek a kertbe jöttét. A Legfelsőbb Bíróság az I. fokú ítéletnek ezt az utóbbi megállapítását ezért, mint, megalapozatlant, az I. rendű terhelt bűnösségének megállapítása körében mellőzte. A II. rendű terhelt gondatlansága ugyancsak a kertajtó bezárásának az elmulasztásában, de ezen túlmenőleg abban is állott, hogy ő látta a kisgyermeket. Ahelyett, hogy a ke ében volt edényt letette volna és kivezette volna a gyermeket, csupán reá szólt. Arról azonban már nem győződött meg, hogy a gyermek eleget tesz-e a felszólításnak vagy sem. A terheltek fenti magatartásukkal a BHÖ 356. pontjában felvett gondatlanságból elkövetett emberölés bűntettét megvalósították. (1960. II. 8. — B. törv. 2557/1959.) 16* 243