A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A Legfelsőbb Bíróság elnöke az elsőfokú bíróság és a másodfokú bíróság végzése ellen törvényességi óvást emelt, mert az ítélet a terhelt anyagi helyzete tekintetében megalapozatlan. — A törvényességi óvás alapos. A tartási kötelezettség elmulasztásának bűntette merőben alaki (formális) bűncselekmény, amelynek a megvalósulásához egymagában elegendő a családi kapcsolaton alapuló, illetve — mint a jelen esetben is — a polgári bíróság ítéletében megállapított tartási kötelezettség elmulasztása. Büntethetőséget kizáró okká a törvény csak azt az esetet \ nyilvánítja, amikor a kötelezett önhibáján kívül nem teljesíti a tartási kötelezettségét. A terhelt védekezésében foglaltaknak a büntetés kiszabására mindenesetre lényeges kihatása lehet. Abban az esetben ugyanis, ha bizonyítást nyer, hogy a terhelt családi körülményei folytán állandó munkát nem tudott vállalni, anyagi helyzete pedig — nagy családja és felesége földjének csekély hozama folytán — olyan, hogy a megítélt gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének csak a házasságából született — a házasságon kívül született gyermekkel a tartásra egysorban jogosult — gyermekei tartásának a sérelmével tud eleget tenni : kivételes intézkedésként helye lehet a kiszabott büntetés felfüggesztésének. Erre tekintettel törvényt sértett mindkét fokon eljárt bíróság, amikor a tényállást — a terhelt anyagi helyzetének tisztázására a vélelem által kért bizonyításnak, valamint a terhelt vagyoni bizonyítványa beszerzésének a mellőzése folytán — kellően nem derítette fel. (1959. III. 17. — B. tbrv. 415/1959.) Tartási kötelezettség elmulasztásával elkövetett bűntett büntethetősége akkor szűnik meg, ha az elkövető tartási kötelezettségét teljes egészében teljesíti. 166. A bíróság az alábbi tényállást állapította meg : Terhelt több éven át közös háztartásban ólt B. J.-al, kinek az 1953. évi november hó 27. napján Piroska Judit utónevű leánygyermeke született. P. B. terhelt az 1958. év tavaszán az együttélést megszüntette. Minthogy terhelt nevezett leánygyermek vonatkozásában apaság elismerési nyilatkozatot tett, B. J. keresetére a járásbíróság ítéletében terheltet az 1958. évi június hó 1. napjától kezdődő hatállyal havi 200 Ft gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. Ennek a kötelezettségnek terhelt nem tett eleget, ezért B. J. feljelentésére terhelttel szemben büntető eljárást tettek folyamatba. A büntető eljárás során az 1959. évi február hó 25. napján megtartott tárgyaláson terhelt beismerte azt, hogy fizetési kötelezettségét nem teljesítette, noha egészséges és munkaképes egyén. Azzal védekezett, hogy a sértett erkölcstelen életet folytatott, szerette volna ezért a gyermeket tőle elvenni, az anya azonban gyermekéről nem mondott le. 214