A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

üzérkedésben azon az alapon, hogy bedolgozókat és több alkalmazottat tartott, megállapítani nem lehet. A tárgyalás és a nyomozás anyagában vannak azonban olyan adatok, amelyek arra mutatnak, hogy a terhelt a kisiparosi tevékenység körét lényegesen túllépte. A bíróságnak ezért gondosan és részletesen fel kell derítenie, hogy a hivatkozott kollégiumi állásfoglalásban felsorolt ismérvek mennyiben állnak fenn és ennek megfelelően kell a tényállást megállapítani. (1959. XI. 4. — B. törv. 872/1959.) Iparengedéllyel raktárra dolgozó kisiparos árdrágító üzérkedést megvalósító cselekménye. 141. A bizonyítottnak vett tényállás szerint: F. J. terhelt szakképzett asztalossegéd, 1945-től 1950-ig ebben a minőségben volt alkalmazásban. 1950-től 1953-ig mint kisegítő családtag, földműves szülei gazdaságában dolgozott. Az 1953. év őszén azonban a terhelt kontárkodásra adta magát, réarengedóly nélkül főleg ágyakat készített, amelyeket részben vásárokon, ipszben pedig a lakásán értékesített. Ezért a járási tanács vb. kihágási büntető bírája 1954 januárjában ipari kihágás miatt 200 Ft pénzbüntetésre ítélte. Az ezt követő pár hónapra a terhelt abbahagyta a kontárkodást. Az 1954 májusától 1955. május 28-án történt letartóztatásáig azonban újból 22 ágyat, 3 szoba-asztalt és 1 szekrényt készített, a lakásán elkobozni rendelt nagyobb mennyiségű nyersanyagot és szerszámkészletet halmozott fel, a kész ágyakat, asztalokat ós szekrényt pedig vásárokon és J.-án, a lakásán őt felkereső vevőknek adta el. A másodfokú bíróság ítéletével F. J. terhelt cselekményét ipari kihágásnak minősítette. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a másodfokú bíróság ítélete ellen törvényességi óvást emelt. — A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást minden vonatkozásban alaposnak találta. Az elsőfokú bíróság a terhelt cselekményét azzal az indokolással minősítette a BHÖ 265. pont c) alpontjában meghatározott árdrágító üzérkedés bűntettének, hogy a megállapított tényállás szerint a terhelt raktárra dolgozott, a raktári árut vásárokon és műhelyében jelentkező vevőknek adta el, közte és a vevői közt tehát nem vállalkozási szerződés, hanem a piaci árviszonyok kihasználása mellett adásvételi szerződés jött létre, s hogy ezért a terhelt tevékenysége nem is ipari munkaszolgáltatás volt, hanem a BHÖ 266. pont (2) bekezdése szerinti iparjogosítvány nélküli iparszerű kereskedés. Ez a minősítés és annak indokolása mindenben megfelel a B. H. 1168. és 1202. sz. alatt közölt határozatokban kifejezésre jutó állandó bírói gyakorlatnak. Ezt a minősítést a másodfokú bíróság azzal az indokolással változtatta meg, hogy a terhelt asztalossegéd, aki ebben a minőségben nyersanyagot, 189