A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)
holott erre a tényre a bűnjeljegyzék adataiból is következtetni lehetett volna. Az ügyet pedig azért tekintette felderítetlennek, mert a járásbíróság nem tisztázta azokat a tényeket, amelyek alapján következtetést lehetett volna vonni arra, hogy a terhelt szándéka már eleve a szabálysértési értékhatárt meghaladó értékű fa ellopására irányult-e, márpedig a terhelt rendőrségi vallomása — ha azt megfelelő kérdések feltevése kapcsán a terhelt elé tárták volna — e következtetésre alapot nyújtó nyilatkozatot tartalmaz. A legfőbb ügyész a járásbíróság ítéletében megállapított jogi minősítést is törvénysértőnek tekintette. Álláspontja szerint ugyanis az esetre, ha megállapítható, hogy a terhelt egy akaratelhatározásból folytatólagosan követte el a cselekményt, azt a BHÖ 236. pont (1) bekezdés második mondatában foglalt és a BHÖ 230. pontja szerint büntetendő, a társadalmi tulajdon sérelmére lopással ismételten élkövetett kisebb súlyú bűntettnek, ha azonban az egy akaratelhatározásból fakadó folytatólagosság nem állapítható meg, többrendbeli szabálysértésnek kellett volna minősíteni. A Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész törvényességi óvását elbírálva megállapította, hogy a járásbíróság ítélete törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte és a büntető eljárást megszüntette. Indokolásában rámutatott arra, hogy az eljárt járásbíróság ítélete valóban megalapozatlan abban a vonatkozásban, hogy az egyes alkalmakkor külön-külön eltulajdonított fa mennyiség értékére nézve nem tartalmaz adatokat. Ugyanakkor megállapította azonban, hogy ennek a megalapozatlanságnak a cselekmény jogi minősítésére kiható jelentősége nincs. Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel az elbírálás tárgyát képező esetben a fa elvitele nem folyamatosan, hanem különböző napokon történt és az egy-egy alkalommal elvitt famennyiség értéke feltétlenül 200 Ft-on alul maradt, csupán hétrendbeli, a BHÖ 426. pontjának (1) bekezdésében meghatározott erdei szabálysértés elkövetéséről lehet szó. Ez alapon megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy az eljárt járásbíróság egyfelől megsértette az anyagi büntető jogszabályokat, amikor a terheltet a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntettében mondta ki bűnösnek, másfelől megsértette a büntető eljárási szabályokat is, amikor érdemben foglalkozott ezzel az üggyel, holott szabálysértés elbírálására nem volt hatásköre. Minthogy azonban a terhelt szabálysértési cselekményei időközben elévültek — az ügy áttételét mellőzte. A legfőbb ügyész a Legfelsőbb Bíróság határozata és a járásbíróság ítélete ellen újabb törvényességi óvást emelt azért is, mert a Legfelsőbb Bíróság a minősítés szempontjából téves álláspontból kiindulva az ügyet 176