A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

nem küldte vissza új eljárásra a járásbírósághoz,hanem a büntető eljárást megszüntette. — Az óvás alapos. A törvénynek a 331. sz. büntető kollégiumi állásfoglalásból is kitűnően helyes értelme szerint erdei lopás esetében, amikor megállapítható, hogy az elkövető szándéka eleve a szabálysértési értékhatárt meghaladó értékű fa ellopására irányult és a lopást több résztevékenységgel hajtotta végre, illetve kísérelte meg, a bűntetti minősítést a BHÖ 426. pontjának (4) bekezdésébe felvett rendelkezés nem zárja ki, minthogy nem több erdei lopás, hanem egyetlen bűntett valósult meg. Ebből következik, hogy a bíróság a rendelkezésre álló bizonyító adatok alapján vizsgálni tartozik, hogy az elkövető szándéka milyen cselekmény elkövetésére, közelebbről milyen mennyiségű és értékű fa ellopására irányult. Törvényt sértett tehát az eljárt járásbíróság, amikor a most jelzett tények megállapítását elmulasztotta, de törvényt sértett a Legfelsőbb Bíróság is, amikor a törvénysértés ellenére a büntető eljárást megszüntette, ahelyett, hogy az ügyet visszaküldte volna a járásbírósághoz, hogy ez új eljárás során a minősítés szempontjából lényeges tényeket derítse fel és ezek figyelembevételével hozzon határozatot. Minthogy a fentiek szerint az ügy nincs kellően felderítve, a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa az ez okból megalapozatlan ítéletben foglalt tényállást nem találta alkalmasnak arra, hogy annak alapján a minősítés tekintetében állást foglaljon. Mellőzte azonban a törvénysértő határozatok hatályon kívül helyezését és az ügynek új eljárásra való visszaküldését is, mert a járásbíróság ítéletének jogerőre emelkedésétől a legfőbb ügyész most elbírált törvényességi óvásának bejelentéséig több, mint egy év telt el. A Bp. 227. §-ának (5) bekezdése szerint törvényességi óvás folytán a terheltre hatályon kívül helyezett határozatban megállapított rendelkezésnél hátrányosabbat csak akkor lehet megállapítani, ha a megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől a törvényességi óvás bejelentésóig egy év még nem telt. el. A hatályon kívül helyezés és új eljárás elrendelése jelen esetben hátrányosabb volna a terheltre a Legfelsőbb Bíróság határozatában foglalt azon rendelkezésnél, amely az eljárást megszüntette. Ezért a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa a Bp. 227. §-ának (1) és (7) bekezdése alapján a törvénysértéseket megállapította, de ugyanakkor kimondotta, hogy jelen határozatnak a felekre és egyéb érdekeltekre nincs hatálya. (1960. V. 28.- — B. törv. eln. tan. 741/1960.) 12 A törvényességi óvások gyakorlata III. 177