A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A legfőbb ügyész a járásbíróság ítélete ellen törvényességi óvást emelt. — A Legfelsőbb Bíróság ezt az óvást alaposnak találta. A Legfelsőbb Bíróság XVIII. sz. büntető elvi döntése szerint a társadalmi tulajdon ellen szándékosan elkövetett bűntettek kőiében az ismételtségen alapuló szigorúbb minősítést kell megállapítani minden olyan esetben, amikor a bűntett törvényi tényállásának többszöri megvalósítása alapján egyébként bűnhalmazat, vagy folytatólagos bűncselekmény megállapításra kerülne sor. Az adott esetben megállapítható, hogy a terbelt 1957 májusában több alkalommal különböző pénzösszegeket tulajdonított el az általa vezetett földművesszövetkezeti fiókbolt pénztárából. Sorozatosan elkövetett sikkasztási cselekményei tehát a BHÖ 230. pontjában meghatározott törvényi tényállásnak többszöri megvalósulásait merítik ki, melyek ennélfogva nem foglalhatók a folytatólagosság jogi egységébe, hanem maguk után vonják az ismételtségen alapuló s a BHÖ 232. pont (2) bekezdésének első tételében foglalt szigorúbb minősítést. A bűncselekmény minősítésére is figyelemmel a járásbíróság által kiszabott büntetés mértéke törvénysértően enyhe. Bár a járásbíróság helyesen sorolta fel a bűnösségi körülményeket, azonban súlyosító körülményként nem vette figyelembe vele szemben azt a tényt, hogy a bűncselekményének leplezése érdekében önbetörést hajtott végre s ezzel bűnösségét ártatlan más személyre igyekezett áthárítani, továbbá, hogy az elsikkasztott pénzt italozásra fordította. A terhelttel szemben mindezekre tekintettel sem a Btá. 51. § (2) bekezdés d) pontjának, sem a Btá. 55. §-ának alkalmazására törvényes lehetőség nincs. A Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapítása mellett a járásbíróság ítéletének említett részeit a Bp. 227. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a terhelttel szemben a Btá. 50. §-ában írt céloknak is megfelelő büntetést, 6 hónapi börtönt, szabott ki. (1958. X. 17. — B. törv. V. 2718/1958.) A társadalmi tulajdont károsító bűntett ismételtségen alapuló minősítésének téves értelmezése. 113. A terhelt mint a Kiskereskedelmi Vállalat gépkocsivezetője tehergépkocsival a vállalat vásározó részlegét szállította a vásárra. Itt elvállalta, hogy egy ismeretlen asszonynak egy szoba bútort szállít le a községbe 400 forintért. A fuvarlevélen ezt az utat nem tüntette fel/ Cselekményét a vásáron szolgálatot teljesítő rendőrök leplezték le. A terbelt a feketefuvart beismerte, a vállalat kárát teljes egészében megtérítette és befizetett még 526 forint viteldíj térítést a gépkocsi jogosulatlan használata miatt. 143