Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

BHÖ. 257—264. pontjai 95 Az, hogy valaki időközönként esetleg alkalmi munkát is vállal, nem zárja ki annak megállapítását, hogy közveszélyes munkakerülő. Ilyennek kell azt is tekinteni, aki a kínálkozó munkaalkalmakat csupán időközönként, olyan mértékben veszi igénybe, hogy amellett a legkülönfélébb módon — esetleg bűncselekmények elkövetéséből — a társadalom rovására élhessen. Alkalmi munkának ilyen személyek által életmódjuk palástolása céljából történő vállalása nem szünteti meg társadalmi veszélyességüket. Abból, hogy a csupán időközönként alkalmi munkát vállaló vádlott sokszorosan büntetett előéletű, hogy állandó munkában nem helyezkedett el, hogy másodmagával megjelent egy boltban és ott ismét lopást követett el, helyesen következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy vádlott változatlanul a társadalom rovására kíván élni, munkakerülő életmód folytatására rendezkedett be. 61. 420. A közveszélyes munkakerülés megállapítása az időközönként munkát vállaló terhelttel szemben. A terhelt 41 éves, munkaképes nő. A . . . Vállalatnál már korábban is megszakításokkal dolgozott és onnan 1953. március 20-án történt kilépése után viszonylag hosszabb ideig sehol sem vállalt munkát. Majd a rövid időre történt újabb munkábaállása után ismét hosszabb ideig munkanélküli volt, jóllehet nem kétséges, hogy megfelelő munkaalkalom rendelkezésére állott. Abból élt, hogy ruháit eladogatta, igénybe vette annak a férfinak anyagi támogatását, akivel nemi kapcsolatot tartott fenn, ezenfelül adósságokat csinált. Rendszeresen járt vendéglőbe, ahol a neki fizető férfiismerőseivel italozott. Ezekből nyilvánvaló, hogy a terhelt munkakerülő életmódot folytatott és ezzel szükségképpen erkölcsi romlás veszélyének tette ki magát. A munkakerülő életmód megállapítását nem zárja ki az, hogy időközönként dolgozott is. 316. 421. A munkaviszonynak, sőt a munkavégzésnek hiánya sem jelent még feltétlenül közveszélyes munkakerülést. Kétségtelen tény, hogy a terhelt 1953. szeptember 2. óta a büntető eljárás folyamatba tételéig, 1953. december 4-ig nem dolgozott. Annak, hogy valaki nem dolgozik, komoly és elfogadható oka is lehet. A bíróság annak elbírálásánál, hogy van-e közveszélyes munkakerülés, nem elégedhet meg a nem dolgozás tényének megállapításával, hanem tisztáznia kell ennek indító okát is és a Legfelsőbb Bíróság a VIII. számú büntető elvi döntésének indokolásában részletezett körülményeket. A járásbíróság azonban a tárgyaláson csupán a Bp. 150. §-a értelmében a a bíróság elé állított terheltet hallgatta ki. A bizonyítási eljárás egyáltalában nem terjedt ki annak vizsgálatára, hogy a terhelt valóban munkakerülő életmódot folytatott-e. Ennek szüksége pedig annál is inkább fennállott, mert a terhelt — előadása szerint — keveselte a keresetét, ezért alkalmi munkát vállalt addig, amíg a szakmájában megfelelően elhelyezkedik. Ennek valósága esetén a munkakerülő életmód megállapításáról nem lehet szó. 486. 422. A közveszélyes munkakerülés megállapítása törvényt sért, ha a bíróság a vádlóit rendszeres otthoni elfoglaltságára felajánlott bizonyítást mellőzte. Sz. Margit vádlott az eljárás kezdetétől fogva azzal védekezett, hogy otthon kézimunkázással foglalkozik és emellett az otthonukon kívül dolgozó édesanyja, valamint a testvére háztartását is vezeti. Ennek igazolására tanúkihallgatást ajánlott fel. A városi bíróság törvényt sértett, amikor a felajánlott bizonyítás felvételét