Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

74 BHÖ. 230—231. pontjai szempontjából megállapított ár nem fejezi ki a társadalmi vagyonban esett kár mérvét. Ennek megállapítása végett azt kell vizsgálni, hogy a vagyontárggyal való másirányú rendelkezés esetén milyen ár lett volna elérhető. Ha tehát a kérdéses vagyontárgy — miként a szesz is — kiskereskedelmi forgalomba kerülhet és a kiskereskedelmi forgalomban értékesíthető, úgy a kiskereskedelmi ár juttatja kifejezésre a károsodást. 7. 336. A bíróság köteles tisztázni a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekménnyel okozott kár nagyságát. Az elsőbíróság nem tisztázta a vádlott által ellopott valamennyi dolog értékét, hanem a bűntett társadalmi veszélyessége szempontjából is csupán a polgári igényben szereplő kárt vette figyelembe. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság rámutatott a következőkre : A bíróságnak — a polgári igény kérdésétől függetlenül is — olyan mértékben kell tisztáznia a büntetőjogi szempontból irányadó kár nagyságát, ami alkalmas a cselekmény társadalmi veszélyességének pontos felmérésére. Éppen ezért nem szolgálhat alapul jelen esetben a kár megállapítására csupán a sértett által érvényesített polgári igény összege, mert az nem a bűncselekménnyel okozott kárt, hanem csupán a részbeni megtérülés után fennmaradó hiányt öleli fel. A kár büntetőjogi fogalma azonban nem azonos a sértett polgári igényének tárgyával. A kár büntetőjogi fogalma az a pénzösszegben meghatározható anyagi hátrány, melyet a bűncselekmény az elkövetés időpontjában okozott vagy amelynek okozására a kísérleti cselekmény irányult. Az a körülmény, hogy a kár bárminő okból a bűncselekmény elkövetése után megtérült, vagy hogy a célba vett anyagi hátrány a kísérletnél be sem következett, a büntetőjogilag értékelendő kár összegét nem csökkenti. 264. 337. A lopással okozott kár meghatározása. B. K. 83. Részletesen : BHÖ. 423. pontnál. 338. Felmentés a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntettének vádja alól a Btá. 14. § (1) bekezdése alapján. 429. Részletesen : Btá. 14. §-ánál. 339. Az a pénzkezelő, aki az általa kezelt hivatalos pénzből kölcsönöket folyósít, az ellenőrző szervek elől a pénz egy részét elrejti és eltagadja, társadalmi tulajdon elleni sikkasztás bűntettét követi el. A tényállásból megállapítható, hogy a vádlott a kezelésére bízott hivatalos pénz egy részével sajátjaként rendelkezett akkor, amikor abból kisebb-nagyobb kölcsönöket folyósított. Ez a cselekmény önmagában is sikkasztás, de megvalósította azt azzal a további cselekményével is, hogy a kezelésére bízott pénzösszegből jelentős összeget az ellenőrző szervek elől elrejtve, eltagadott. Ilyen körülmények között az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét társadalmi tulajdon elleni sikkasztás bűntettében. 1023. 340. Társadalmi tulajdon elleni sikkasztás megállapítása orgazdaság helyett. A szövetkezeti boltkezelő abból az alkalomból, hogy a leltározás hiányt nem mutatott, az árukészletből egy-egy ruhával megjutalmazta a boltban alkalmazott két eladónőt. A megyei bíróság ezt a cselekményt a boltkezelő részéről a társadalmi tulajdon sérelmére sikkasztással elkövetett bűntettnek, az eíadónők részéről pedig orgazdaság bűntettének minősítette. Holott lényegében az történt, hogy a boltkezelő kezdeményezésére és hozzájárulásával az eladónők egy-egy ruhát eltulajdonítottak a bolti árukészletből. Ezzel a BHÖ. 230. pontjába felvett bűntettet valósították meg. Az eladóknak eladási feladatkörébe tartozó, őrizetére bízott árukészletet ugyanis kétségtelenül az eladók birtokában levőnek kell tekinteni. Azon, hogy a ruhákat a birtokukban levő készletből tulajdonítottak el jogtalanul, mit sem változtat, hogy ez a boltvezető hozzájárulásával történt.