Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

70 BHÖ. 190—201., 211—216. pontjai Hamis tanúzás 190-201. pont 321. A hamis tanúzásra reábírás elhatárolása a hamis tanúzásra való felbujtástól. A hamis tanúzásra reábírás bűntettét abban az esetben lehet megállapítani, amikor a hamis tanúzásra való reábírási törekvésnek hamis tanúvallomás tényleges következménye nem lett. Abban az esetben, ha a reábírt személy a hamis tanúzás bűntettét elkövette, a reábírót az általános szabályok szerint felbujtóként kell felelősségre vonni. 738. 322. A polgári perben személyesen meghallgatott peres fél hamis előadása alapján nem lehet hamis tanúzás bűntettét megállapítani. Az 1952 : III. tv. életbeléptéig hatályban volt 1911 : I. tv. a polgári perben szereplő fél egyszerű meghallgatása mellett ismerte a fél eskü alatti kihallgatását is, amelynek esetében az 1912. évi LIV. tv. 95. § szerint a büntető törvényben a hamis tanúzásra megállapított szabályokat kellett alkalmazni. Ezt a törvényi rendelkezést az új polgári perrendtartást életbeléptető 1952. évi 22. tvr. 2. § hatályon kívül helyezte. Az 1952 : III. tv. annak kimondásával, hogy eskünek a perben helye nincs, mellőzte a fél eskü alatti kihallgatásának az 1911 : I. törvénnyel meghonosított perjogi intézményét is. A fél eskü nélküli perbeli személyes előadása és a tanúvallomás között a különbség döntően előtérbe lép. A fél személyes előadását nem lehet immár a BHÖ. 192. pont (1) bekezdése tényállásában említett vallomásnak tekinteni. 739. Bűnpártolás 211-216. pont 323. Az orgazdaság és a vagyoni haszon végett elkövetett bűnpártolás elhatárolása. Nem orgazdaságnak, hanem tárgyi bűnpártolásnak (BHÖ. 212. pont) minősül a cselekmény akkor, ha az elkövető a 459. pontban felsorolt alapcselekményekből származó dolgot nem a maga vagy más, harmadik személy hasznára, hanem éppen az alapcselekmény elkövetőjének részére és érdekében rejti el, illetve egyéb módon működik közre a bűntettből származó előny biztosítására. E két bűncselekményt tehát az határolja el egymástól, hogy a bűnpártoló az alapcselekmény elkövetőjének érdekét szolgálja, ennek részére törekszik a bűncselekményből származó előnyt biztosítani, míg az orgazda abból a célból követi el a bűncselekményt, hogy magának vagy — az alapbűncselekmény elkövetőjén kívül — bárki másnak szerezzen vagyoni hasznot. Orgazdaságot és nem bűnpártolást kell megállapítani minden olyan esetben, amikor a saját vagy harmadik személy vagyoni haszna végetti megszerzést, elrejtést vagy elidegenítésben közreműködést olyan dologra vonatkozólag követik eL amely a BHÖ. 459. pontjában felsorolt alap-bűncselekmények következtében jutott birtokosának kezéhez. Ebből következik az is, hogy az ezekhez a bűntettekhez járuló tárgyi bűnpártolás soha nem minősülhet a BHÖ. 213. pontja szerint, mert ilyen esetben a vagyoni haszonszerzési célzat a cselekményt már orgazdasággá minősíti. 667.