Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

Bp. 182. § 183 a büntetőbíróság ítéletében a polgári jogi igény felöl hozza meg döntését. Ebből következik, hogy ha a Bp. 44. § előírásainak megfelelően a büntető perben polgári jogi igényt nem jelentettek be, úgy polgári jogi igény hiányában az efelől való rendelkezés is tárgytalan, vagyis kizárt. B. K. 25. 757. A büntető ügyben sem ítélhető meg kártérítés hivatalból. A Bp. 44. §-a szerint a sértett, ennek örököse, vagy helyettük az ügyész a terhelttel szemben a büntető eljárásban érvényesítheti azt a polgári jogi igényt, amely a bűncselekmény folytán keletkezett, feltéve, hogy az igényt az elsőfokú eljárás során, legkésőbb azonban a bíróságnak az ítélethozatal céljából való visszavonulásáig bejelenti. Ilyen ké relém nélkül, vagyis hivatalból a bíróság nem bocsátkozhat a bűncselekménnyel kapcsolatos kártérítési kérdések elbírálásába. A Bp. 184. § (1) bekezdése szerint az ítéletnek ,,a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést" kell tartalmaznia. Ebből következik, hogy ha a Bp. 44. §-ának előírása szerint a büntető perben polgári jogi igényt be nem jelentettek, úgy polgári igény hiányában az erre vonatkozó rendelkezés is kizárt. A terhelt elismerő nyilatkozata az igény érvényesítését nem pótolja. 793. 758. Polgári jogi igénynek polgári perre utasítása. A sértett nem tett eleget a 6470—91/1951. (XII. 29.) P. M. sz. rendelet (11) bekezdésében szabályozott kötelességének, mely szerint ha a büntető eljárás során polgári jogi követelést érvényesítenek, az igény bejelentése után ezen a címen illetéket kell leróni. A járásbíróságnak a sértettet azonnal figyelmeztetnie kellett volna az említett rendeletben előírt illetéklerovási kötelezettségére azzal, hogy ha illetéklerovási kötelezettségének nem tesz eleget, úgy keresetét a bíróság el fogja utasítani, mert a Pp. 130. §-a értelmében az illeték lerovása a polgári jogi igény megítélésének előfeltétele. 156. 759. A büntető eljárás során érvényesített polgári jogi igény tekintetében is alkalmazni kell a polgári eljárási jog alapvető elveit. A Bp. 182. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a büntetőbíróság ítéletében a polgári jogi igény felől lehetőleg érdemi döntést hozzon. A Bp. az igény érvényesítésének módjára és annak elbírálására vonatkozóan — az egyes részletkérdésektől, így a 44. § (1) bekezdésében és a 182. § (3) bekezdésében foglaltaktól eltekintve — közelebbi rendelkezéseket nem tartalmaz. Ennek következtében a polgári jogi igény büntető eljárás során való érvényesítése esetében a büntető perrendtartásban foglalt eltérésekkel a polgári eljárási jogszabályok alapvető rendelkezéseit kell alkalmazni. A polgári perrendtartásnak alapvető szabálya, hogy a marasztalás a kereseti kérelemhez igazodik. (Pp. 215. §.) Erre figyelemmel, a büntető eljárás során sincs helye a polgári jogi igény tekintetében a kérelmen túl terjedő marasztalásnak. Más kérdés, hogy amennyiben a bíróság megítélése szerint az előterjesztett polgári jogi igénynél több illeti meg a sértettet ^magánfelet), úgy erre figyelmeztetni kell az igénylőt. Ezt a polgári perrendtartás kifejezetten a bíróság kötelességévé teszi (Pp. 146. § (3) bekezdés). A polgári eljárási jog alapvető elve, hogy az ellenfélnek módot kell adni arra, hogy az ellene támasztott igénnyel szemben ellenkérelmet, érdemleges kérelmet terjeszthessen elő. Ezt az alapvető elvet a büntető eljárás során érvényesített polgári jogi igények tekintetében is alkalmazni kell. Mégpedig fokozott gondossággal, mert a vádlott természetszerűleg elsősorban az ügy büntetőjogi részére összpontosítja figyelmét, és ennek folytán esetleg háttérbe szorul a polgári jogi igénnyel szembeni védekezése. 115.