Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1895-98. években hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye (Budapest, 1904)

91 Hogy elkerülte-e a sörszállitmány a 14 nap alatt rendszerint bekövetkezni szokott megromlást, az közömbös. (1896. D. 497. Tábla: II. G. 108.) 171. A ezimzett helyett a szállítmányozó vette át az árut. A feladó az ára vételára iránt a ezimzett ellen pert indítván, e perben a ezimzett letette az esküt arra, hogy a czimére érkezett áruk átvételére a szállítmányozót meg nem bizta és az árakat meg nem kapta. A feladó, illetőleg eladó most a szállítmányozó ellen fordul. Kimondatott, hogy a szállítmányozó bizonyítani tartozik vagy azt, hogy az ára átvételére a czimzettől megbízást kapott, vagy azt, hogy az árut a czimzettnek kiszolgáltatta. Miután pedig ezt nem bizonyította, kimondatott, hogy felelős feladó, illetőleg eladónak ugy a vételárért, mint a ezimzett elleni perben felmerült perköltségért, (1896. D. 119. II. G. 8/97.) 172. Fuvarozó elleni kárkövetelés elévülése az áru elveszése esetén. Üzl. Szab. 91. §. A vasút a feladót nem értesítette arról, hogy a czimzettet fel nem találta és elárvereztette az árut; feladó a vevővel szemben pervesztessé vált, ennélfogva követeli a vasúttól a vételárat és a költséget. Elévülési kifogást elvetette a felebbezési bíróság, mert a 32 évi elévülést alkalmazta. Nem bocsátkozott annak vizsgálásába, vájjon a vasút vétkes-e? Tábla a kivételes elévülés esetét látja fennforogni, mert az árverés az ára elveszésével egyértelmű, de mégis marasztal, mert a vasút vétkességét állapítja meg, a 3 év pedig még nem telt el. (1895. D. 790. E. 26/96.) 173. Ha a fuvarozó az árut árverésen eladatta s így nincs többé abban a helyzetben, hogy a küldeményt a feladónak kiszolgáltassa, ezt a tényt az állandó birói gyakorlat a feladóra nézve az ára elveszésével (K. T. 390. §.) azonosnak találja, miből folyólag a feladó kártérítési igényének elévülésére ily esetben nem az általános magánjog, hnnem a K. T. 410., illetőleg 390. és az üzl. szab. 91. §-a alkalmazandó. (1895. D. 790. II. G. 25/96.)