Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1895-98. években hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye (Budapest, 1904)

48 árut. Ennek a felhívásnak eleget tett az eladó, elküldötte a bort és pálinkát a vevőnek, ez azonban az átvétel után minőségi kifogást tett az áru ellen, rendelkezésére bocsátotta azt eladónak, egyúttal pedig beperelte az eladót a kifizetett vételár és késedelmi kamat visszatérítése és a szállítási költség- megtérítése iránt. A perben az eladó azt vitatta, hogy a vevő már 1893. augusztus havában (az első szállításkor) átvehette az árut s ez alapon a K. T. 349. §-ánál fogva elévülési kifogást tett, a bíróság pedig megállapította, hogy a szállított és átvett áruk nem természetes italok. Felebbezési bíróság nem adott helyet az elévülési kifogásnak, mert a K. T. 349. §-a, a 350. $-ban megjelölt esetben egyáltalán nem alkalmazható, amennyiben pedig alkalmazásának helye lehetne: kifejezetten az átvételtől számítandó hat havi időtartamot enged a kereset indítására, a vevő pedig az 1894. júliusban történt átvételtől számított 6 hónapon belül adta be keresetét (Arra nem terjed ki, hogy a vevő, ki már 1893. augusztus havában (az első szállításkor) abban a helyzetben volt, hogy az árut átvehette nem késett-e el az 1894. július havában tett minőségi kifogással.) Tábla: A felebbezési bíróság jogi döntését annak indokaiból annyival inkább elfogadta, mert az eladó nem természetes italokat, tehát nem a megrendelt árut, hanem más árut szállitván, a K. T. 346., 349. §-ai rendelkezésére sikerrel nem hivatkozhatik. (1896. D. 675. II. G. 20/98.) 83. Teljesítés az üzleti órákon belül követelhető. A K. T. 332. §-ának értelme az, hogy jogosult fél az üzleti órákban követelheti a teljesitést, s visszautasíthatja azt, ha az üzleti órákon tul ajánltatik meg. De ha a jogosult az üzleti órákon kivül eszközölt teljesitést el (nem) fogadja és vissza nem utasítja, szó sem lehet arról, hogy a kikötött határnapon elfogadott ez a teljesítés — habár az üzleti órán kivül történt is — elkésettnek tekintessék, mert olyan jogszabály, hogy a bizonyos napon, az üzleti órákon tul eszközölt és elfogadott teljesítés olybá vétessék, mintha az a következő napon történnék. (1896 D. II. Cr. 4/97.)