Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1904-1907. években és 1908. év első felében hozott fontosabb, elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1908)

34 Nem sértett jogszabályt az elsőbiróság azzal sem, hogy az áru hiányairól történt értesítést kellő időben történtnek tekintette, mert a jogszabálysértés nélkül megállapított tényállás szerint az értesítés az átvétel után három nap múlva történt, vagyis oly időben, amikor még a megvizsgálásra szükséges idő sem telt el. A bor megvizsgálása ugyanis köztudomás szerint rendes üzleti kezelés mellett csak napok múlva, amikor az már leszállt és megtisztult, eszközölhető. Abból pedig, hogy a bor meg nem felelő minőségénél fogva a hordó dugóját kilökte és elfolyt, mielőtt rendes üzleti kezelés mellett megvizsgálható lett volna, felperes a maga részére több jogot nem származtathat, mint amennyi megillette volna rendes körülmények között. Az a panasza felperesnek, hogy az elsőbiróság jogszabálysértéssel állapította meg azt a tényt, hogy a bor erjedés következtében folyt ki, tulajdonkép a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozik s nem felülvizsgálható. (1904. E. 74.) 67. Rendelkezésre tartott áru elhelyezése. A K. T. 347. §-ával szabályozott rendelkezésre bocsátás fogalmából csak az következik, hogy a vevő oly magatartást köteles tanúsítani, hogy az eladónak lehetséges legyen az áruval való rendelkezés, de nem irja elő hogy a vevő a megtekintésre küldött árut meg nem tartás esetén azon a helyen volna köteles az eladó rendelkezésére tartani, ahova azt az eladó szállíttatta, sem pedig azt, hogy a vevő az áru elszállításában az eladónak segítségére lenni köteles. A jelen esetben az eladó a megtekintésre küldött árut a vevő földszinti üzlethelyiségébe szállította, de a vevő azt meg nem tartván, lerakta a pinczéjébe; az eladó, mikor az árut elszállítani akarta, azt kívánta, hogy a vevő az áru felhordásában legyen segítségére, de az utóbbi azt megtagadta, mire az eladó a segítség nyújtás megtagadása alapján az árut megtartottnak kívánta tekinteni és a vételárat vette keresetbe; keresetével azonban elutasittatott. (1906. E. 231.) 68. ízelítő adása, nem rendelkezés az áruval. A vevő rendelkezésre bocsátotta az eladónak az árut, azzal indokolván ezt, hogy „minden vevő visszahordja a szilvaizt", ebből az első bíróság azt a tényt állapította meg, hogy a vevő