Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1904-1907. években és 1908. év első felében hozott fontosabb, elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1908)

3.r> a rendelkezésre bocsátott áruból előzőleg eladásokat eszközölt s ez alapon alperest marasztaló Ítéletet hozott; a törvényszék azonban az ítélet feloldása mellett annak megállapítását rendelte el, hogy igaz-e alperesnek az az állítása, hogy ő nem eladásokat eszközölt, hanem csupán Ízelítőt adott vevőinek a rendelkezésére bocsátás előtt; mert ha az a valóságnak megfelel, akkor alperest marasztalni nem lehet, mert azzal, hogy a rendelkezésre bocsátás előtt az árut vevőivel megízleltette, nem rendelkezett az áruval ugy, hogy annak vételárát a rendelkezésre bocsátás daczára megfizetni köteles lenne, mert ebben az esetben az lenne perdöntő, vájjon felperes megfelelő árut szállitott-e ? (1908. E. 147.) 69. Elállás a rendelkezésre bocsátástól. A vevőnek is kötelességévé teszi ugyan a K. T. 347. §-a, hogy a küldött árut a rendelkezésre bocsátás után egyszerűen vissza ne küldje, hanem annak megőrzéséről gondoskodjék s a vevő ezen kötelességének eleget is tett, mikor a részére szállított árut a szállítási vállalatnál hagyta s ott az eladó rendelkezésére bocsátotta ; később azonban az árut mégis átvévén, ez által — mert az áruval mint sajátjával rendelkezett — a rendelkezésre bocsátástól elállottnak tekintendő, s a vételár megfizetésében marasztalandó volt. (1904. D. 88.) 70. Visszahozott áru megőrzése. A K. T. 351. §-a szerint az eladónak az átvételben késedelmes vevővel szemben jogában áll, de nem kötelességében, hogy az árut közraktárba, vagy egy magánszemélynél letegye s igy joga van az árut a saját raktárában is megőrizni, s e §. 2-ik bekezdése értelmében az eladó — amennyiben a visszahozatott áru letételéről a vevőt nem értesiti, nem veszti el igényét a vételár iránt a vevővel szemben, hanem a nem értesítésből származó netaláni kárnak a megtérítésére kötelezhető csupán. (1905. E. 16.) 71. Raktárdíj. A vevő az eladónak rendelkezésére bocsátott árut a K. T. 347. §-a értelmében megőrizni köteles, az őrzés fejében pedig a 284. §. értelmében jogosítva van raktárdiját felszámítani. Ez a raktárdíj megilleti a vevőt akkor ís, ha az árut a saját helyiségében őrizteti. (1906. E. 121.) 3*