Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1904-1907. években és 1908. év első felében hozott fontosabb, elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1908)

28 fosztja s azt ezért hamisítottnak mondani nem lehet és alperes vevőnek már a vételkor tudnia kellett, hogy ilyen árban tiszta borpárlatot nem kap, illetőleg, hogy az eladó neki nem ilyen árut adott el: ezért a kir. törvényszék ugy találta, hogy a vétel tárgyát a forgalomban a kereseti vételárnak megfelelő értékben ismert cognacáru képezte, ennek pedig a szállított áru, a szakvélemények adataiból ítélve, kétségtelenül megfelelt. (1904. D. 258.) 55. A K- T. 348. §-a értelmében, ha az áru a kikötött kellékeknek meg nem felel, a vevőnek jogában áll az ügylettől elállani és a K. T. felhívott §-a értelmében a vevő elállási joga csak a kikötött (esetleg törvényi) minőségi hiány fenforgásához van kötve, minélfogva nem döntő az, hogy a minőségi hiány csekély költséggel helyreállítható. (A perben egy 80 korona értékű szekrényről volt szó, mely a megrendeléstől eltérően nem volt sem fiókos, sem akasztós s bebizonyulván az, hogy a szekrényt az eladó belső akasztó-készülék nélkül szállította, a törvényszék ezt a hiányt elegendőnek tartotta arra, hogy a vételtől a vevő elálljon és nem találta szükségesnek belebocsátkozni annak a ténykörülménynek a bizonyításába is, hogy a fiókokkal való szállítás kiköttetett-e, vagy sem ?) (1906. E. 152.) 56. Az eladónak abból a tényéből, hogy a vasúton küldött és a vevő által ki nem váltott áru felől rendelkezik, még nem következtethető ugyan, hogy a vételügylettől elállott, mert a K. T. 351. §-a jogot ad az eladónak, hogy oly esetben, midőn a vevőt az áru átvételében késedelem terheli, az árut a vevő költségére és veszélyére közraktárba vagy magánszemélynél letehesse, vagy a 347. §-a értelmében eladhassa. Ha azonban az eladó ugy rendelkezik, hogy a rendelkezésre bocsátandó árut (bár nem egyedileg meghatározott, de helyettesíthető áruról van szó), a 347. §-ban előirt intézkedés betartása nélkül másnak eladja, ebben az esetben az eladó az áruval ugy rendelkezik, mint sajátjával és ebből okszerűen az következik, hogy az ügylettől elállott, vételárat tehát nem követelhet s a vételügyletnek ily módon kölcsönös elállással történt megszüntetése után pedig az alapon sem követelhet vételárat hogy a rendelthez hasonló minőségű és mennyiségű árut szállítani kész, illetve hogy ily áru a vevőnek rendelkezésére áll. (1904. D. 84.)