Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

720 Nemzetközi szerződések. — Ausztria. 1890: Fokozza a védjegynek megtévesztő jellegét az a körülmény, II. t.-cz. hogy az a mező, a melyen a honvéd ábrája és neve vannak föltün§' tetve, az árúdoboz födőlapján nyer alkalmazást, a mint azt a már forgalomban levő és a védjegyet viselő árúdobozok igazolják, így pedig elsősorban a honvéd ábrája és neve ragadják meg a vevőnek a figyelmét és keltik az árú magyar származása iránti hitet, ellenben az árú valódi származására utaló adatok (K. K. és Társa, Bécsben) a doboz alsó lapjára jutnak, vagyis olyan helyre, a melyet a vevő rendes körülmények közt meg nem tekint. Figyelembe kellett végül vennem, hogy a doboz két oldallapjára kerülő és ennélfogva eléggé szem\ eötlő helyen alkalmazott »D. D. és Társa, Budapesten« fölirat a vevőben azt a hitet, hogy az illető árú magyar vállalatból ered, csak megerősíteni alkalmas, minélfogva ezek az adatok, habár a budapesti czégtől nyert engedélylyel használtatnak, védjegyügyi szempontból mégis kifogásoltatnak, mert a védjegynek megtévesztő jellegét csak fokozzák. Mindezeknél fogva a wieni 38269. sz. védjegytől, mivel abban az árú magyar származására utaló megtévesztő adatok oly módon vannak alkalmazva, hogy azok mellett az arú valódi származására utaló adatok kellő világossággal kifejezésre nem jutnak : a törvényes oltalmat megtagadnom kellett. (1376/909. sz.) A „Huszár" szó az árú magyar származására utal. 857. Kereskedelemügyi Minister: A wieni 43864. sz. »Honvéd« és 43866. sz. »Huszár« szóvédjegyek lajstromozása függőben tartatott, mert azok az 1890. évi II. t.-cz. 3. §-ának 4. pontjába ütközők s oltalomban nem részesíthetők. Ugyanis a szóbanforgó védjegyek nem állanak egyébből, mint a »Honvéd«, illetve »Huszár« magyar szavakból. Mindkét szó épen ezen magyar alakjában még a külföld előtt is általában ismeretes magyar katonai erények megtestesítőinek elnevezése, minélfogva ezen szavak árúk megjelölésére használva, a fogyasztóközönségben azt a benyomást keltik, hogy az azokkal megjelölt árú magyar származású. Ennélfogva a jelen esetben, a midőn osztrák gyártmányok megjelöléséről van szó, a »Honvéd« és »Huszár« szavak alkalmazása az árú valódi származási helyét illetőleg hamis és a fogyasztóközönség tévedésbeejtésére alkalmas adatnak tekintendők, s az idézett t.-czikk határozmányai alapján oltalomban nem részesít hetők. (98/911.)