Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

450 Ábrás védjegyek hasonlósága. 1890: védjegye a »Purgo« szót mint feliratot a védjegy felső részén, alperes l.t.-cz. védjegye ugyanezen helyen a »Purgativ-pastillák« feliratot és jl,§,e^ kevésbbé megkülönböztethető módon a »Pz. Phtalein« kifejezést 1895 • tüneti fel. E mellett a női képet övező védjegykeretekben is mutatXL|. kőzik stilbeli különbség, végül abban, hogy alperes védjegye szint.-cz. összetételre nézve felperes védjegyétől eltér, a mennyiben felperes 3- §• védjegyénél a világos és sötétbarna, továbbá a lilaszin, alperes védjegyénél pedig a vörösbronz és feketekék szinek alkalmazásáról lehet szó. Igen természetes, hogy a két védjegy a közös főmotivumoknak nagymérvű hasonlóságánál fogva a vevőre oly hatással van, mely mellett a többi védjegyrészekben mutatkozó lényegtelenebb eltérések jelentősége háttérbe szorul. Kétséget nem szenvedhet ugyanis, hogy a jelen esetben a női kép mint főmotivum uralja mindkét védjegyet és hogy ez a női kép fog a vevő emlékezetébe vésődni, a védjegyek bármelyikével találkozzék is. A védjegyeknek ezen egyforma érzéki hatása pedig kizárja azt, hogy a két védjegy azonos nemű árúk megjelölésére szolgálhasson a nélkül, hogy a vevő az árúkat össze ne téveszsze, mert az eltérő jelenségek, nevezetesen az eltérő szinösszetétel a »Purgó« szó helyett a »Purgativ-pastillák« szavak rendes körülmények közt csak futólag ragadják meg a közönséges vevő figyelmét, ennek emlékezetére állandóbb hatást nem alkalmasak gyakorolni, így pedig a jelzett eltérések a védjegyeknek azonos összbenyomását, melyet a vevő megőrizni szokott, nem képesek lerontani. Ebben az egyforma összbenyomásban rejlik a védjegyeknek megtévesztő hasonlósága, mely a védjegyekkel megjelölt árúknak felcserélését lehetővé teszi és azért az alperesi védjegynek törlését indokolttá teszi. (1906 november 28. 1214/1906.)