Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Az árú származására vonatkozó valótlan adatok. 239 értelmezésével kapcsolatban említett szavaknak megfelelő, vagyis 1890: oly ábrázatok értendők, melyeknek tárgya szintén a hazai földrajz- II- t.-cz, ból, történelemből, mondavilágból, politikai és népéletből, valamint 3" §• művészi alkotásokból van kölcsönözve. Ilyen pl. a turulmadár, valamely ismert hazai középület vagy szobor, valamely történelmi esemény (pl. a vérszerződés) ábrázolása, ilyen a nemzeti hármas szinnek feltűnő módon alkalmazása, a magyar koronának a magyar czímerrel együttesen vagy külön-külön való használata, mely utóbbiakra t. i. a koronára és czímerre nézve egyébként már az 1904. évi november hó 16-án 61071. szám alatt a másodfokú iparhatóságokhoz intézett kereskedelemügyi ministeri rendelet megmondja, hogy a mennyiben azok ékítményszerű használata nincs is az 1883. évi XVIII. t.-cz. értelmében adható engedélyhez kötve, miután az az illető czikk magyar származása utal s így a vásárló közönség esetleges félrevezetésére alkalmas, ezen jelzésnek nem magyar származású árúkon alkalmazása az 1884. évi XVII. t.-czikkbe foglalt ipartörvény 58. §-a értelmében megengedve nincs. Végül »adatok« alatt minden értendő, a mit a tisztességtelen versenynek e válfaja a törvényben előre szabatosan meg nem állapítható eszköz gyanánt felhasználhat. Ily adat pl. az, hogy ha az iparos nyomtatványain, pl. az árú burkolatán vagy hirdetményeiben jelzi azt, hogy a kérdéses árúk előállítására ipartelepe, vállalata van a belföldön, de a mi ha igaz is, azt az árút, melyre vonatkozólag, esetleg a melyen ezt jelzi, külföldről hozza be. Az ipartörvény 58. §-ában foglalt tilalom megszegésére kiszabandó büntetést 20 — 200 forintig terjedhető pénzbüntetés alakjában tudvalevőleg az ipartörvény 157. §-a írja elő. Az e részben ingadozó gyakorlatra való tekintettel figyelmeztetnem kell azonban e helyen az iparhatóságokat az ipartörvény 165. §-ának harmadik bekezdésére is, mely szerint a szóbanlévő »törvény alapján pénzbüntetéssel vagy elzárással vagy mindkettővel büntetett kihágásokra, a kihágásokról szóló büntetőtörvény általános határozatai is alkalmazandók«, továbbá a kihágási büntetőtörvény 12. §-ára, mely szerint »A bűntettekről és vétségekről rendelkező büntető törvénykönyv általános határozatai, a mennyiben a jelen (t. i. a kihágásokról szóló büntető) törvény ellenkezőt nem állapít meg, a kihágások eseteiben is alkalmazandók«, végül a fentiekkel kapcsolatban a bűntettekről és vétségekről szóló 1878. évi V. t.-cz. 61. §-ára, mely szerint »azon tárgyak, melyek a bűntett vagy vétség elkövetésére szolgáltak, a mennyiben a tettes vagy a részes tulajdonai, elkobzandók ; ha pedig azoknak birtoklása, használása vagy terjesztése különben is tiltva van : -akkor is elkobzandók és megsemmisítendők,« (illetőleg a törvényben előirt czélra értékesítendők), »ha másnak tulajdonát képezik«. Szükségesnek tartom pedig az idézett törvényi határozmányokat hangsúlyozni azért, hogy az