Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Szabadjelzések. 183 védjegyet a védjegytörvény 21. §. d), e), illetve 3. §. 3. és 4. pontjai 1890: rendelkezésére való tekintettel már azért is törölni, mert ezen fel- "• t-"cz 3 s iratok egyike, »Artézi forrásviz«, a forgalomban artézi vizek jelzésére 8' áljalánosan szokásos. Állításának igazolására becsatolja a felperes ' Budapest székesfőváros hatóságával az ennek tulajdonát képező városligeti artézi forrásvizválla1 at kibérlése tárgyában kötött szerződést, a melyből kiderül, hogy 1904. évi november 1-től kezdve tényleg a felperes bérli az artézi forrás vizének értékesítési jogát a szerződésben megállapított módok és feltételek mellett ; — és ez is egyik indoka annak, hogy nézete szerint alperes törölni kért védjegyeiben a fent idézett kifejezésekre kizárólagos védjegyjogot nem szerezhet, miért is annak törlését kéri. Alperesek beismerik felperesnek azon ténybeli állítását, hogy ők 1904. évi november 1 óta nem bérlői Budapest székesfőváros városligeti artézi viz forrásának, hogy megtámadott védjegye abban az időben lajstromoztatott, a midőn még bérlői voltak a fővárosnak. Határozottan tagadják azonban azt, hogy megtámadott védjegyüknek felperes által nehezményezett alkotórészei olyanok volnának, a melyek a védjegy törlését indokolnák. A felperes által felsorolt feliratoknak a védjegyben való alkalmazása nem ok a védjegytörlésre, mert azok nem megtévesztők, sőt a valóságnak teljesen megfelelnek. Felperesnek a fővárossal az artézi kut kibérlése tárgyában kötött szerződése értelmében ugyanis mindenkinek szabad magánhasználatára vagy ipari czélokra a fővárosi artézi forrásból, tetszésszerinti mennyiséget venni, meghatározott díj lefizetése ellenében ; a miből világosan látható, hogy a felperes bérleti joga nem kizárólagos, a mennyiben ipari czélokra azt alperes is használhatja, a mint tényleg használja is ; de a »szénsavval telített ásványos viz« kifejezés használása sem valótlan, mert ezzel csakis azt akarja alperes kifejezni, hogy a vizben a szénsav nem természeténél fogva, eredeténél van meg, hanem azt abba mesterséges úton viszik be, mig az »ásványos viz« kifejezés már azért sem megtévesztő, mert az artézi kut forrásvizét a belügyminister 70028/98 b. ü. rendelettel ásványvíznek ismerte el. Egyébként nekik ezen üzlet folytatására ugy az artézi forrásvizvállalat jelzés használására törvényes joguk van, mert Budapest székesfőváros VII. kerületének elöljárósága mint iparhatóságtól 21798/99. szám alatt »szénsavval telített ártézi forrásvíz forgalombahozására« iparigazolványt is kaptak, ezt a vállalatot üzemben tartották akkor is, a mikor az artézi forrás bérlői voltak, fentartják ma is, a mikor felperes a bérlő, mert ezen elnevezés egyáltalán nincs a bérleti viszonyhoz kötve. Az előadott tények és bizonyítékok mellett a felperest a védjegy törlésére irányuló kereseti kérelmével elutasítandónak találtam.