A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

térítésére további igényük nem lehet, mert a használatukba vett terménykészlet s az ingatlanok hasznai azt fedezték- Egyik bíróság sem állította azonban szembe számszerűleg a peres felek egymással szemben fennálló igényeit. A legfőbb ügyész által emelt törvényességi óvás az eredeti állapot helyreállítása kérdésében hozott döntések ellen irányult és az alapos. A szerződés hatálytalanítása után az eredeti állapot helyreállítása végett szembe kell állítani egymással a felek által teljesített szolgáltatások értékét. Ilyen számszerű értékszembeállítás alapján lehet csak eldönteni, hogy melyik fél tartozik a másiknak. Az elszámolást annak bonyolultsága esetén sem lehet azzal mellőzni, hogy a felek követelései nyilván kiegyenlítik egymást. A szerződés felbontása esetén a bíróságnak hivatalból kell intézkednie az eredeti állapot helyreállítása iránt. Ennek keretében annál is inkább tüzetesen fel kell tárni a szembenálló követeléseket, mert esetleg éppen a felperesnek lehet nagyobb követelése. Ez esetben nem csupán azt kell megállapítani, hogy az alperesek ellenkövetelése fedezve van s ki van egyenlítve, hanem a szemben álló követelések egyenlegeként a felperes javára mutatkozó összeget kell megítélni. Mindkét bíróság jogszabályt sértett tehát, amikor számszerűleg nem állapította meg a szembenálló követeléseket és nem állapította meg az egyenleget. (1957. XI. 7. - P. törv. 22.277/1957.) Jogellenes károkozásért és jogalap nélküli gazdagodásért való felelősség A társadalmi vagyon megőrzése során okozott kár. 87. A felperes a községi erdőből engedély nélkül egy kocsi fát szállított. Az erdei úton lovaskocsijával az alperesek felszólítására a II. r. alperes riasztó lövése után sem állt meg. ,Az egyik lova a lövéstől történt sérülés következtében elpusztult. Keresetében az ezáltal előállott kárának megtérítését követelte az alperesektől. Az elsőfokú bíróság a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletével a II. r. alperest 2200 forint kártérítés fizetésére kötelezte azzal az indokolással, hogy a II. r. alperes a lövésnél gondatlanul járt el, mert azt úgy kellett volna leadnia, hogy a lóban kárt ne tegyen. Azt is megállapította, hogy a felperest is hiba terheli, mert lófogatával lopni ment és az erdészek felszólítására nem állt meg. Ezért 50%-os kármegosztással a II. r. alperest a 4400 forintban megállapított kár felének megtérítésére kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság határozata szerint a törvényességi óvás az alábbiak folytán alapos : Az esetből kifolyólag a büntető bíróság a felperest társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntettében bűnösnek mondotta ki. A II. r. 96