A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

alperes ellen eljárás nem volt. Erre nem is szolgálhatott alapul az, hogy lövésétől a felperes lova megsérült. A bűnügyi iratokból kitetszőleg abban az időben a falopások annyira elharapóztak, hogy az erdők állagát is veszélyeztették. Erre mutat az is, hogy az erdőt a tolvajok éjjel lovaskocsikkal is látogatták. Ez az erdőőrök részéről is indokolttá tette, hogy a tolvajokkal szemben fokozott erélylyel lépjenek fel. A felperes a fával megrakott lovaskocsijával az erdőőrök felhívására nem állt meg. Ez váltotta ki azt, hogy a II. r. alperes a kocsija felé lőtt. Ezzel igyekezett őt megállásra bírni. Ezt nem tette szükségtelenné az, hogy a felperest ismerte és felismerte, mert a puszta feljelentésnek egyéb támogató adat nélkül, nem lett volna olyan bizonyító ereje, mint a tettenérésnek. Az pedig, hogy a felperes a lövés után sem állt meg, hanem a lopott fával V.-ba hajtott, ahol őt később az erdőőrök megtalálták, bizonyossá teszi, hogy ha lovai a lövéstől meg is ijedtek, szándékában sem volt megállni sem akkor, sem később, amikor lovait könnyűszerrel megállithatta volna. A felperes bűncselekményt megvalósító magatartása mellett a II. r. alperesnek a társadalmi vagyon megőrzésében kifejtett eljárását, azt, hogy lövése a felperes lovát érte, nem lehet olyan értelemben felróni, ami kártérítési kötelezettségének megállapítására alapul szolgálhatna. A kereset tehát a II. r. alperessel szemben is alaptalan. (1956. IV- 28. — P. törv. 20.981/1956.) Más érdek védelmét szolgáló magatartási szabály megsértésével okozott egyéb kár. 88. A felperes a lakásánál 7 erős méhcsaládot tartott. Ugyanebben az időben az alperes telepének udvarán fahordókban nagymennyiségű, kátrányból előállított málnaszörplét tároltak és a hordókból a fedetlenség és a meleg következtében a szörp kifolyt. Ez az édes folyadék tömegével vonzotta a méheket, amelyek a szörpre szállva, abba beleragadtak és tömegével elpusztultak. Fokozta a kárt az is, hogy a telepen levő dolgozók a méheket vízifecskendővel, seprűvel és taposással pusztították, hogy a munkájukat a hordók körül zavartalanul el tudják látni. A felperes az így előállott kára megtérítése iránt perelt. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott. A másodfokú bíróság megváltoztató ítéletének álláspontja szerint az alperes felelősségét a 254.500/1951. Élm. M. sz. rendelet szem előtt tartásával kell elbírálni. Ez a rendelet viszont nem a méhek védelme, hanem a közegészségügyi és tisztasági viszonyok biztosítása végett rendelkezik akként, hogy a munkahelyiségek és raktárak ablakait szúnyoghálóval kell ellátni. Még a tisztaság biztosítása és az egészségvédelem érdekében sincs olyan rendelkezés, hogy a zárt hordóban elhelyezett árut nyitott helyen tárolni nem szabad. Az Élelmezésügyi 7 A törvényességi óvások gyakorlata 97