A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

változtatta meg, hogy a felperesek keresetét az I. r. alperessel szemben elutasította, a II. r. alperest viszont az egész keresetbe vett összeg megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a kereskedelmi ügyletektől eltérően az adóstársaknak a polgári jogügyletből eredő kötelezettsége csak kifejezett kikötés esetében egyetemleges, egyébként az adóstársak kötelezettségükért csak aránylagosan felelnek. Az alpereseket a megvett ingatlan fele-fele arányban illeti meg, mert a szerződésben ettől eltérő arány megjelölve nincs. Az alperesek így a vételárért fele-fele arányban felelősek. Minthogy az I. r. alperes a vételárnak már több mint felét kifizette, ő a még hátralékos vételár részbeni megfizetésére sem kötelezhető. — A Legfelsőbb Bíróság elnökének a törvényesség érdekében benyújtott óvása alapos. A másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a polgári jogviszonyok körében az egyetemlegesség kivétel. Ilyen kötelezettségvállalásról kifejezett kikötés vagy jogszabály külön rendelkezése alapján lehet szó. Jogszabályaink szerint azonban egyetemleges kötelem keletkezik olyankor is, amikor — a szerződő felek ügyleti akaratára figyelemmel — az a jogügylet természetéből, tartalmából folyik. A bírói gyakorlat éppen erre tekintettel egyetemlegesnek tekinti a vevőtársaknak az ingatlanvételárért való felelősségét, ha az ingatlant egységesen veszik meg és a vételárat is egy összegben vállalják fizetni, anélkül, hogy az adásvétel tárgyai különkülön egyes meghatározott, egyik vagy másik vevő által fizetendő vételárnak megfelelő ingatlanilletőségek lennének. Az eljárás adatai szerint a peres felek közötti ügylet is egységes volt. A felperesek együtt adták el, az alperesek együtt vették meg a szerződésben foglalt ingatlant. A vételár is egy összegben volt meghatározva. A szerződés nem tartalmazott kikötést arra, hogy egyik vagy másik alperes milyen határidő alatt mennyit köteles abból kifizetni. Az I. r. alperes maga is egyetemlegesnek tartotta a vételárfizetési kötelezettségét, mert a saját előadása szerint is többet fizetett a vételárra, mint annak a fele. A másodfokú bíróságnak tehát az elsőfokú ítéletnek azt a részét, amellyel az alpereseket a keresetbe vett tőkének és kamatoknak fejenként egyenlő arányban való megfizetésére kötelezte, meg kellett volna változtatnia és az alpereseket egyetemleges fizetésre kellett volna köteleznie. (1957. XII. 5. — P. törv. 22.819/1957. Eredeti állapot helyreállítása a szerződés hatálytalanításánál. 86. Az ellátási szerződés hatálytalanítása iránti perben az első- és másodfokú bíróság a keresetnek helyet adott. Mindkét bíróság megállapította, hogy az alperesek durva hálátlanságot tanúsítottak, a szerződésben vállalt ellátási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Megállapították, hogy az alpereseknek a felperessel szemben, annak négy évi tartása meg95