A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

kozóan tett nyilatkozatától nem térhetne el, az alperes az ő rovására jogalap nélkül gazdagodnék. Kereskedelmünkben általában hatósági ármegállapítás van. A gyakorlat szerint a tévedés folytán ettől való eltérés utólag kijavítható s vagylagos ajánlat tehető (az árkülönbözet fizetése, az áru visszaadása). Téves azonban az a további jogi következtetés, hogy a jelen esetben a felperes újabb ármegjelölésre vonatkozó nyilatkozata után az alperes az ügylettől nem állhat el jogszerűen, hanem köteles a vételárkülönbözetet megfizetni. Ez a jogi álláspont súlyos méltánytalanságot eredményez. Az eladott mérlegeket a többi vevő is visszavitte a felperesnek, aki azokat vissza is vette. Nem lehet az alperest arra kötelezni, hogy szándékától eltérően belemenjen olyan ügyletbe, melynek következtében az eredeti vételár tízszeresét kénytelen megfizetni. Az új vételár ismeretében az ügyletet esetleg meg sem kötötte volna. Ha a felperest megilleti az a jog, hogy eltérjen a téves ármegjelölésre vonatkozó nyilatkozatától, úgy az alperes is jogosult az új ármegjelölés után az ügylettől elállni. Nem foszthatja meg az alperest elállási jogától az sem, hogy időközben a mérlegen átalakítást végzett. Az alperes a felperes üzletében jóhiszeműen vásárolta a mérleget ; ugyanott és ugyanakkor többen is vásároltak hasonló vételárért kaptármérleget. A felperes csak 4 hónap múlva közölte az alperessel, hogy tévesen jelölte meg az árat. A mérleg átalakítása ekkor már megtörtént. Ilyen körülmények között, ha az átalakítás egyáltalában kárt jelent, ezt a kárt a felperesnek kell viselnie, hiszen az ügylettől való elállás az ő nagyfokú tévedésének a következménye. (1957. VI. 14. — P. törv. 20.727/1957.) Szerződéstől való elállás miatt kártérítésül adott vagyonérték mérséklése. 80. A peres felek és a felperes felesége szóbelileg megállapodtak abban, hogy az alperes a felperes és a felesége tulajdonában álló beltelek fele részét megveszi. A felperes másnap vagy harmadnap el is utazott az alpereshez, a felek együtt kilépték azt a telekrészt, amely az alperes tulajdonába kerül s megállapodtak aljban, hogy a telekrészt az alperes négyszögölenként 40 Ft vételárért megveszi. Ezután megszövegezték az ennek megfelelő írásbeli szerződést, azt mindketten aláírták, tanúkkal előttemeztették és az alperes 4000 Ft-ot a felperesnek nyomban átadott azzal, hogy a fennmaradó vételárat három részletben fogja kifizetni. Ezt követően a felperes a szerződést hazavitte, hogy a feleségével is aláírassa, ez azonban nem írta alá. Emiatt másnap a felperes az alpereshez utazott és arra igyekezett rábeszélni, hogy közös megegyezéssel álljanak el a szerződéstől. Alkudozások után az alperes 8000 Ft lefizetése ellenében hozzájárult, hogy a szerződést megsemmisítsék. Ilyen előzmények után indította meg a felperes a pert a vételárelőlegen felüli 4000 Ft visszafizetésére. Az elsőfokú bíróság 89