A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

a keresetnek helyet adott, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az adásvételi szerződést az alperes aláírta, így az érvényesen létrejött. Utóbb azonban a felperes az alperes beleegyezésével 4000 Ft kártérítés mellett elállott a szerződéstől. Ennek semmi jogi akadálya nem volt, de a szocialista erkölcsbe sem ütközött, mert az alperest károsodás nem érte azáltal, hogy a megvett ingatlant nem kapta meg. A Legfelsőbb Bíróság elnökének a törvényesség érdekében benyújtott óvása alapos. A felek érvényesen szerződtek egymással. Nincs azonban jogi akadálya annak, hogy a felek a közöttük érvényesen létrejött szerződéstől utólagosán közös megegyezéssel elálljanak és ezzel kapcsolatban az egyik fél kártérítésképpen bizonyos vagyonértéket szolgáltasson a másiknak. Ez itt megtörtént. Adott esetben azonban az alperes aránytalanul magas összeg, a vételárnak közel egynegyed része fejében volt hajlandó az elállásra. Jogszabály az, hogy a kártérítés jellegű, de túlmagasan megállapított ilyen összeg — akár foglaló az, akár bánatpénz — bíróilag mérsékelhető. Ezúttal az eljárt bíróságoknak mérsékelni kellett volna azt s ennek megfelelően kellett volna dönteniük, mert a felek között keletkezett jogi helyzet aránylag rövid idő — egy nap — alatt változott meg anélkül, hogy az alperesnek abból közelebbről kimutatható és helyre sem hozható, jogszerű kára származott volna. (1957. XII. 6. — P. törv. 22.158/1957.) Az elévülési idő kezdő ideje a közületi szerv dolgozója ellen indult bűnügy esetében. 81. A felperes szénbányászati tröszt a dolgozói részére szénjárandóságukat szénutalvány útján adta ki. Ezeket az utalványokat az ország egész területén bármely TÜZÉP-fióknál be lehetett váltani. A felperes 1955 tavaszán azt észlelte, hogy hamis utalványok kerültek forgalomba. Ezért 1955. március 19-én felhívta a TÜZÉP igazgatóságot arra, hogy a szénutalványok beváltása körül a TÜZÉP-telepek fokozottabb körültekintéssel járjanak el. Ennek ellenére ezután az alperes TÜZÉP vállalat négy esetben váltott be hamis utalványt, és emelte le a szén vételárát a felperes egyszámlájáról. A hamisításokkal kapcsolatban a felperes feljelentést tett az egyik alkalmazottja ellen. A megindult büntető eljárás felmentéssel végződött. A jogerős felmentő ítéletet a felperessel 1957. február 22-én közölték. A felperes a keresetlevelét 1957. március 16-án nyújtotta be az elsőfokú bíróságnál. Az igényét arra alapította, hogy a hamisított szénutalvány beváltásával és az ellenérték kifizetésével felmerült kár az alperes vétkes magatartására vezethető vissza. A másodfokú bíróság — az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával — a keresetnek helyet adott. Álláspontja szerint a felperes kártérítő követelése nem évült el. t 90