A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

változás történt, amely a szolgalmi jog gyakorlására is kihatással lehet. Mivel azonban .ez a bejárat csak gyalogközlekedésre alkalmas, s csak arra való, hogy a felperes lakrészéhez adjon bejáratot, a szolgalmi jog fenntartását nem teszi szükségtelenné, mert a felperes a nem gyalogközlekedésre ma sem tud más bejáratot használni, mint a száraz nagykaput és ugyancsak ezen közlekedhetnek a felperes házának lakói is. Ezért a szolgalmi j#g megszüntetésének és korlátozásának a jelenlegi helyzetben alapja még nincs. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a felperes (és családtagjai) a szolgalmi jogot az alperesekre nézve zaklatóan, visszaélésszerűen gyakorolja akkor, amikor a sajátmaga által létesített bejárat bizonyos közlekedési lehetőséget már biztosít részére. (1957. VI. 13. — P. törv. 20.389/1957.) KÖTELMI JOG A szerződés Pénzkövetelés keletkezése. 70. A törvényességi óvás elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondotta ki : Az I. r. alperes viszontkeresetét illetően az állapítható meg a perbeli adatok szerint, hogy a felperes anyja ígérte, hogy az I. r. alperes munkáját nem pénzzel fogja díjazni, hanem neki adja a kereseti ingókat (lakásuk bútorzatát). Az I. r. alperes ebben bízva nem érvényesítette munkabérkövetelését csak a bútorok kiadása iránt ellene indított per során viszontkeresetként. Az I. r. alperes várakozása követelésének érvényesítésével nem alap nélkül történt egészen a felperes anyjának haláláig. Az igéret miatt eddig az ideig remélhette, hogy a bútorokat meg fogja kapni. Ezért munkabérkövetelése csak a felperes anyjának halálakor (1954. február 28-án) keletkezett. így ez a pénzkövetelés nem esik a 13.110/1948. Korm. sz. rendelet korlátozása alá. De még ha 1946. augusztus 1. előtt keletkezettnek kellene is tekinteni ezt a követelést, a 13.110/1948. Korm. sz. rendelet 5. §-ának (2) bekezdése értelmében akkor is érvényesíthető lehetne, mert a felperes ugyanazon jogviszonyból származó követelést érvényesít ebben a perben. A kereseti bútorok az I. r. alperes és a felperes anyja között fennálló jogviszony alapján voltak az alpereseknél és az I. r. alperes csupán azért támasztott pénzbeli követelést, mert munkája bérének kiegyenlítéséül nem tarthatja meg a bútorokat. Az I. r. alperes tehát nem 60 hónapra, de alkalmaztatása teljes idejére követelhet munkabért. (1958. VI. 21. — P. törv. 21.518/1956.) 79 i