A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

Értékállandósága kikötés. 71. A felperes egy háromszobás, egy kétszobás és egy egyszobás lakásból álló, 653 négyszögöl területű sarokházát eladta az alpereseknek 800 q búza egyenértékének megfelelő készpénzért azzal a kikötéssel, hogy az alperes vevők azt 10 évi egyenlő részletekben kötelesek megfizetni búzában, illetőleg a búzának a teljesítéskori piaci áron számított pénzbeli egyenértékében. Az alperesek az évi 80 q búzatörlesztési részlet fejében 5 éven keresztül, 80 forintjával számítva, 6400 forintott fizettek a felperesnek, majd az 1955. évre esedékessé vált törlesztési részletet ismét csak 80 Ft-os búzaegységár alapján voltak csak hajlandók a felperesnek szolgáltatni. A felperes ezt visszautasította és ragaszkodott a 200 Ft-os búzaár alapján való teljesítéshez. Minthogy az alperesek ezt megtagadták; a felperes pert indított ellenük a 80 q búza 16 000 Ft egyenértékének megfizetése iránt. A másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a peres felek között 10 évre szóló életjáradéki szerződés jött létre s így ebben az ügyben az 1. sz. elvi határozat korlátozásai nem alkalmazhatók. A szerződés célja, valamint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlya, továbbá az igazság érvényesülése csak úgy biztosítható, ha az alperesek a felperes megélhetésére szánt összeget az ingatlan 1955. évi valóságos forgalmi értéke egytized részének megfelelő összegben fizetik meg. A Legfelsőbb Bíróság elnöke által emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság 1. sz. elvi határozata kimondja, hogy az olyan szerződéses kikötés, amely a forint helyett, vagy a forint mellett — értékállandóság biztosítása céljából — más értékmérőt és forgalmi eszközt jelöl meg, bírói úton nem érvényesíthető s az értékállandósági kikötésben megjelölt kötelezettség helyet^ azt a forintösszeget kell teljesíteni, amely ennek a kötelezettségnek a szerződéskötéskor megfelelt. Ha a peres felek között létrejött szerződés közönséges adásvételi szerződésnek minősül, akkor a 10 évi egyenlő részletekben esedékes vételárnak búzában, illetőleg a búza teljesítéskori pénzbeli egyenértékében történt meghatározását a forint vásárló értékének állandóságával szemben táplált bizalmatlanságból eredő olyan kikötésnek kell tekinteni, amelynek nyilvánvaló célja az értékek állandóságának a biztosítása. Minthogy pedig az ilyen kikötés alapvető népgazdasági érdekből bírói oltalomra nem tarthat számot, a házasbeltelek eladási árának törlesztési részleteit olyan forintösszegben kellene megállapítani, amely az évi 80 q búza szerződéskötéskori értékének felel meg. Az 1. sz. elvi határozat azonban a forint helyett más értékmérőnek és forgalmi eszköznek megjelölését bírói úton is érvényesíthetőnek ismeri el abban az esetben, ha azt a gazdálkodás szempontjai, vagy egyébként a szerződés természete nyilvánvalóan indokolják. Az elvi határozat indokolása ebben a vonatkozásban példálózva utal — egyebek között — a 80