A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

Az alperesek azt kívánták, hogy a felperes a vízmerítési jogát ne a kerítésen át, hanem a házuk utcai kapuján való átjárással gyakorolhassa. Ennek indokolásul azt hozták fel, hogy a kérdéses telkek a város szélén feküsznek, az udvar és a kert hátulról bárki által könnyen megközelíthető és ezért kellett a telküket bekeríteniük. A felperes kertje nincs bekerítve és ha az ő kerítésükön a kúthoz vezető kapu lesz, ott — a kapun — más is bemehet, viszont ha a felperes a vízmerítést az utcai kapun való átjárással bonyolítja le, illetéktelenek behatolása ki van zárva. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a helybenhagyó másodfokú ítélet ellen beadott óvásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha való az, hogy a felek ingatlanai elhagyatottabb helyen fekszenek s ha a felperes ingatlana nincs úgy körülkerítve, hogy idegenek behatolása ellen kellő védelmet tudjon nyújtani, akkor a kút melletti kerítésen való átjáró-nyitás az alperesek tulajdonának biztonságát veszélyeztetheti. A vízmerítési szolgalom gyakorlása csak akkor jogszerű, ha kíméletesen történik, már pedig a fenti körülmények valósága esetén sem a kerítésen nyitandó átjárás, sem a kerítés áthelyezésének követelése nem tekinthető a felperes részéről a szolgalom-gyakorlás kíméletes módjának. Ezért az óvás szerint a kúthasználat módjára vonatkozó döntés megalapozatlan. A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásban foglaltakkal nem értett egyet, mert az alperesek telkén fekvő kút használatának a jogerős ítélettel meghatározott módja — amely egyébként a kqrábbi több évtizedes gyakorlatnak is a lehető legjobban megfelelő — önmagában véve nem veszélyezteti az alperesek telkének biztonságát s így a felperessel szemben ezt a használati módot nem lehet az alperesekre nézve sem kíméletlennek, sem méltánytalannak minősíteni. (1958. VI. 19. — P. törv. 21.422/1958.) Szolgalmi jog megszüntetése. 69. A peres felek, illetőleg jogelődeik a két lakóházat is magában foglaló ingatlanukra fennállott tulajdonközösséget szerződéssel megszüntették. Ennek következtében a jobboldali lakóház a felperes, a baloldali pedig alperesek tulajdonába került. Az ingatlanon levő két ház teljesen összeépült akként, hogy a felperesi ház tűzfala mellett egy száraz nagykapu bejárat van, ami szerkezetileg az alperesi épület folytatása, a tetőzete magasabb, mint a felperesi épület és a tetőt tartó fal hozzáépült a felperesi ház tűzfalához. A szerződés szerint a megosztással keletkezett két ingatlan határa ,,a nagykapu bejárat jobbkéz felőli vonalának meghosszabbított vonala". A felperesi ingatlan mindenkori telekkönyvi tulajdonosai részére biztosították a „nagykapu bejárás" szolgalmi jogát. Megállapodtak a felek, hogy a felperesek, amikor az anyagi helyzetük engedi, jogosultak a nekik jutott telek mesgyevonalán kerítést építeni. A szerződéskötéskor a felperesi 77