A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

lagos használatába utalta, emellett őt a lakás egyetlen konyhájának közös használatára is feljogosította. Amikor tehát a felperes a fürdőszobát konyhának rendezte be a maga számára, az alperest megelőző másik társbérlő rovására nem terjeszkedett, mert a helyiség használata egyébként is egyedül őt illette. Ezzel szemben a konyha közös használatáról történt lemondással már a saját lakáshasználati jogának a terjedelmét szíí kitette. A használati jognak ezt az önkéntes, s a lakás felett rendelkezni jogosult szervre ki nem terjedő megszorítását azonban nem lehet olyannak tekinteni, amely a felperest egyszer s mindenkorra megfosztja a konyha közös használatától. Az ilyen egyoldalú eredményt csak meghatározott személy, nem pedig a másik lakás mindenkori bérlője javára szólónak kell tekinteni. Eszerint pedig a bérlőváltozás jogot adott a felperesnek arra, hogy lakáshasználati jogának az alperest megelőző társbérlővel szemben történt korlátozását megszüntesse és a konyhának alperessel közös használatát külön indokoltság kimutatása nélkül is követelhesse. (1957. I. 27. - P. törv. 22.593/1956.) Birtokháborítás megszüntetésére irányuló per helyes elbírálása. 61. A peres felek bérleti jogviszony alapján évek óta ugyanabban a házban laknak. A ház kis hátsó udvarát mindig a felperes használta, az alperes legfeljebb tűzifáját tárolta ott. Alperes 1956 júliusában arra az udvarra egy faháznak nevezett létesítményt épített. A felperes keresetében ennek lebontására kérte kötelezni az alperest. Az alperes azzal védekezett, hogy ő is ugyanolyan bérlő, mint a felperesek, így az udvar részbeni használatához neki is joga van. A fáját már előbb is az udvaron tárolta, annak körülkerítését és befedését az tette szükségessé, hogy az udvaron tárolt fából loptak. Az úgynevezett faház négy földbevert karóból, a köré húzott dróthálóból és a kátrány papírból készült födémből áll és nem foglal el több helyet, mint az udvaron szabadon tárolt fa. A legfőbb ügyésznek a keresetnek helyt adó ítéletek ellen beadott törvényességi óvása alapos. A per elbírálásához feltétlenül szükséges lett volna vagy helyszíni szemle megejtése, vagy legalább is helyszínrajz beszerzése. Éneikül nem állapítható meg, hogy a kérdéses létesítmény az udvar olyan részét foglalja-e el, amely az udvar rendeltetésszerű használatát lényegesen korlátozza. Nincs tisztázva az sem, hogy az alperes a fáját ottlakása óta valóban a lépcső alatti helyiségben, vagy pedig az udvaron tartotta-e. A bírósági végrehajtó utólag keletkezett jegyzőkönyve szerint alperes a lépcső alatti helyiségben a foglalkozásához szükséges kézikocsit tárolja, erre a célra más helyiség nem áll rendelkezésére. A kereset is megerősíti alperesnek azt az előadását, hogy a fáját korábban is az udvaron tartotta, csak fedél 70