A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

feltöltötték, mert az alperesek telke a felperes háza felé lejtett s így attól lehetett tartani, hogy feltöltés nélkül a csapadékvíznek a ház falánál való összegyülemlése folytán a ház fala átnedvesedik. Az alperesek — akik a feltöltött szomszédos telek tulajdonosai — utóbb a töltés jelentékeny részét elhordták és a felperes házának a falától egy méterre vízlevezető árkot ástak. A felperes keresetében a töltés helyreállítását és az árok betömését követelte. A Legfelsőbb Bíróság a keresetet elutasító ítélet ellen beadott törvényességi óvás alapján hozott határozatában megállapította a következőket : A szomszédjogi védelem nemcsak a tulajdonost, hanem az ingatlan birtokosát is megilleti. A felperes az ingatlant hosszabb ideje zavartalanul birtokolja. Ennélfogva az ingatlan állagának megőrzése végett a szomszédjog alapján pert is indíthat. Polgári anyagi jogunk szerint a telek birtokosa köteles minden olyan behatástól tartózkodni, amely a környező telkek használatát lényegesen akadályozza, ugyanekkor köteles eltűrni olyan behatásokat, amelyek a szomszéd telkek, illetve az azokon emelt felülépítmények állagának megóvásához szükségesek. A szomszédjog tartalmának a megállapítása körében elsősorban a megegyezés az irányadó. Ha ilyen megegyezés nincs, akkor a szükségszerűséget és a helyi szokást kell alapul venni. A felperes megállapodást, hatósági intézkedést nem bizonyított. A tanúk azonban egyezően vallották, hd£y a töltésre a felperes által birtokolt háznak a nedvesség elől való védelmében feltétlenül szükség van. Kitűnik a vallomásukból az is, hogy a hasonló töltések alkalmazása a perbeli községben megegyezés alapján szokásos. Az alperesek a perben azzal védekeztek, hogy a töltés részbeni eltávolítása azért volt szükséges, mert e miatt a telkükön levő ól környéke került víz alá. Ezt az állítást alátámasztja M. tanú vallomása is. Szerinte az alperesek a víz levezetése céljából vízgyűjtő medencét készíthetnének, vagy pedig az udvar további részét is feltölthetnék. Tisztázni kell azért, hogy milyen terjedelmű feltöltés szükséges a felperes által birtokolt háznak a védelmére. Ennek a helyreállítása után, azzal okozati összefüggésben felmerül-e valamely munka elvégzésének a szükségessége az alperesek telkének víztelenítése céljából. Ha igen, ennek az ellenértéke az alpereseket kártérítésként megilleti. Az alperesek ugyan nem terjesztettek elő kártérítés iránt ellenkérelmet, azonban a kereset elutasítását kérték. Ebben*a kérelemben a kisebb jogot, a kártérítési igényt bennfoglaltnak kell tekinteni. Ha e tekintetben a bíróságnak aggálya lett volna, akkor a Pp. 3. §-a értelmében az alpereseket a jogaik felől ki kellett volna oktatnia. (1957. VI. 27. — P. törv. 20.633/1957.) 01