A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

\ talanítás címén részükre négyszögölenként egységesen 15 forint kártalanítást állapított meg, amelyet a felperesek fel is vettek. A felperesek keresettel fordultak a megyei bírósághoz a kártalanítás összegének felemelése iránt és kérték, hogy a bíróság a kártalanítás összegét négyszögölenként 22 forintban állapítsa meg. Az ügyben hozott törvényességi határozat a következő megállapításokat tartalmazza : A 25/1957. P. M. sz, rendelet 8. §-a előírja, hogy a mezőgazdasági művelésű, de belterületen levő ingatlan kisajátítása esetén csak a helyben szokásos házhelynyi terület után állapítható meg az irányárak figyelembevétele mellett magasabb kártalanítás. Mivel a megyei bíróság ennél nagyobb, két-három házhelynyi, területek után állapított meg magasabb kártalanítást, ezzel megsértette a 25/1957. P. M. sz. rendelet 8. §-ában foglalt kötelező szabályt s ítélete ezért törvénysértő. Az említett rendelet szövegéből és tartalmából megállapítható, hogy a jogszabályalkotó kifejezetten ki akarta zárni kisajátítási kártalanítás esetén a mezőgazdasági művelés alatt álló beltelki ingatlanoknak házhelyként történő értékelését. A felperesek mezőgazdasági műveléssel hasznosították ingatlanaikat. Ezek az ingatlanok egyelőre nem házhelyek. Házhelyekké csak a jelen kisajátítás után lesznek, mivel a városfejlesztés során a város területét abban az irányban fogják bővíteni. A négyszögölenként 15 forintos kártalanítás felperesek mezőgazdasági ingatlanának teljes értékét fedezi. (1958. III. 21. — P. törv. 20.448/1958.) 3. A kisajátítási kártalanítási ügyben hozott törvényességi határozat megállapítja a következőket : Az 1955 : 23. sz. tvr. 12. § (2) bekezdése szerint, amennyiben egyezség nem jön létre, a kisajátítást szenvedő az eljárás során felajánlott összeget meghaladó követelését — az egyezségi tárgyalás meghiúsulásától számított 30 napon belül — a bíróság előtt keresettel érvényesítheti. A 25/1957. (VI. 26.) P. M. sz. rendelet 12. § (2) bekezdése szerint pedig, ha a kisajátítást szenvedő fél az egyezségileg felajánlott kártalanítással nem elégszik meg, a kártalanítás megállapítását a bíróságtól per útján kérheti azon az alapon, hogy a felajánlott kártalanítás az 1. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések nem kellő figyelembevételével történt, vagy a használati érték az irányárakat egyébként is meghaladja. E rendelkezés értelmében tehát a kisajátítást szenvedő az irányárakat meghaladó kártalanítási összeg megállapítása iránt is indíthat keresetet. Annak megállapítása, hogy az irányárakat meghaladó kártalanítási igény alapos-e, a per érdemére tartozik és csak a peres eljárás lefolytatása után, a bizonyítás eredménye alapján dönthető el, hogy az ingatlan használati értéke [1. § (3) bekezdés] a 8. § (1) bekezdésében foglalt irányárakat meghaladja-e. 20