A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

Jogszabályt sértett tehát a megyei bíróság, amikor a felperes keresetét idézés kibocsátása nélkül, mint nyilvánvalóan alaptalant utasította el. (1958. II. 7. — P. törv. 20.033/1958.) Elbirtokló*. i 4. A peres felek szomszédos telektulajdonosok. A telekkönyv a felperesek telkének a térmértékét 264 • -ölben, az I. r. alperesét 265 n-ölben, a II—IV. r. alperesekét pedig 179 n-ölben tünteti fel. A felperesek a telket mérnökkel felmérették, aki megállapította, hogy a felperesi belsőség csak 231 •-öl területű, ezzel szemben az alperesek belsőségének együttesen 444 D-öl helyett 479 • -öl a területe. Ez azt jelenti, hogy a felperesi belsőségből 33 D-öl terület hiányzik, az alperesi belsőség pedig 35 •-öllel több. Az egy négyszögöles eltérés az eredeti felvétel pontatlanságából eredhet. A felperes területhiánya és az alperesek területtöbblete a mérnöki szakvélemény szerint abból keletkezett, hogy a szomszédos telkeket elválasztó beton-, illetőleg kőkerítést nem a telekkönyvi térképnek megfelelő határvonalon, hanem attól lényegesen beljebb állították fel A felperesek a perben e 33, illetve 34 D-öl terület birtokát követelik az alperesektől. Az alperesek nem tagadták, hogy a telkeiket elválasztó beton- és kőkerítés nem a telekkönyvi térképnek megfelelő határvonalon húzódik, és hogy a felperesek telkéből hiányzó területet ők birtokolják. Azonban azzal védekeztek, hogy az 1930-as évek elején létesített kerítést arra a helyre állították fel, ahol egy évtizeddel korábban létesített léckerítés romjait találták. Ezt a romossá vált kerítést az ő távolabbi jogelődjük építette, aki nemcsak az alperesi, hanem a felperesi teleknek is tulajdonosa volt, s akinél éppen ezért nem játszott szerepet, hogy a kerítés pontosan a határvonalon húzódik-e, vagy sem. Ok az ingatlant a léckerítés által határolt területtel szerezték meg és vették birtokba. A beton- és kőkerítést is ezen a határvonalon állították fel, ami ellen az akkor már más felperesi jogelőd sohasem tiltakozott. Minthogy ők és jogelődeik több mint 50 éve ilyen határok között birtokolnak, a felperesek által birtokba bocsátani kért terület tulajdonát elbirtoklás útján megszerezték. A másodfokú ítélet ellen beadott törvényességi óvás alapján hozott határozat megállapít ja a következőket : Téves a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a jelen per ,,mesgye" per. Ez a per ugyanis — tárgya szerint — tulajdoni per, mert a felperesek, mint tulajdonosok követelik az alperesek által birtokolt 33, illetve 34 •-öl terület kiadását. Nem lett volna tehát mellőzhető a telekkönyvi betétmásolatoknak és a telekkönyvi iratoknak a'beszerzése. Az adásvételi szerződések tartalmának döntő jelentősége lehet a pervitában. 21