A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

orvvadász felperes kilétét akarták megállapítani, hogy ellene a feljelentést megtehessék. A felperes a menekülésével voltaképpen a hatósági felelősségrevonás alól akarta magát kivonni, s a menekülésre minden bizonnyal az is késztette, hogy az orvvadászás miatt megtett feljelentésre az alperes és vadásztársai által teljes bizonyossággal nem ismert másik bűncselekménye : a fegyverrejtegetés bűntette is feltárul. Ez a magatartás váltotta ki az alperesben azt az elhatározást, hogy a felperes után fusson és riasztólövéssel megállásra kényszerítse. Nem kétséges, hogy a felperes a megfutamodásával maga is okozójává vált a balesetének, tehát a kárkövetkezményeket részben neki is viselnie k^Ll. De a felperesnek az a magatartása is hozzájárult a balesethez, hogy ő jogtalanul vadászott azon a területen. A kártérítési felelősség intézményének egyik alapvető célja a prevenció, a társadalom védelme a jövőbeni károkozásokkal szemben. Nem nevelne a helyes magatartásra egy olyan bírósági határozat, amely nyilvánvalóan a társadalomra jogellenes magatartást tanúsító felet — hasonló esetben — a kár viselése alól teljes mértékben mentesítené. (1958. VI. 5. — P. törv. 21.174/1958.) 93. A felperes a lakóhelyéről a munkahelyére más dolgozótársaival együtt reggelenként vonaton járt át. Máskor is megtörtént már, hogy az akkor induló vonat a széntároló és vízdaru felől kiindulva az állomásépület előtt nem állt meg, hanem csak lassított s az utasok a lassú menet közben kapaszkodtak fel a kocsikra. Az is megtörtént máskor is, hogy az állomás előtere a hajnali sötétség ellenére nem volt kivilágítva. Az állomás előtti térség a baleset napján sem volt kivilágítva. Amikor a szénrakodó felől elinduló és az állomásépület előtt meg nem álló, hanem csak lelassító vonat az állomásépület elé ért, az utasok igyekeztek annak személyszállításra használt teherkocsijaira felkapaszkodni. így tett a felperes is, aki néhány társának, elsősorban nőknek a maga elé engedése után, jobb kezével a fogantyút megfogva jobblábával a kocsitest alá helyezett lépcsőre lépett. Ekkor jobb lába a nedves lépcsőn megcsúszott, mire ő hanyatt esett és a mozgó vonat kerekei alá került. Balesetét sem utastársai, sem a vasúti személyzethez tartozók nem vették észre, a vonat tovább haladt s a felperest csak később találták meg eszméletlen állapotban a vasútállomástól 95 méterre levő őrbódé táján. A baleset folytán a felperes ballábát a combcsont felső felénél, bal felsőkarját az alsó harmadban csonkolták, de jobb keze is megsérült és rosszul gyógyult, úgy hogy használhatóságában erősen korlátozott maradt. Végeredményében a felperes nemcsak teljesen munkaképtelenné vált, hanem mások segítségére van utalva olyan tennivalók elvégzésében is, mint az öltözködés, mosakodás, cipőfűzés, művégtag feltevése stb. A másodfokú bíróság a kárt a felek között megosztotta. Döntését azzal indokolta, hogy a mozgó vonatra való felszállás még akkor is tilos, ha ezt a szabálytalanságot a vasúti sze102