A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

a küldeményt ajánlott levélnek jelölte meg, de mulasztást követett el az alperes alkalmazottja is, amikor a békekölcsönkötvényeket ajánlott küldeménynek vette fel, holott a tértivevény a küldemény tartalmát feltüntette és neki fel kellett volna hívnia a felperes figyelmét arra, hogy a feladás nem felel meg a postai üzletszabályzat azon rendelkezésének, hogy a békekölcsönkötvényt csak értéklevélben lehet feladni. A másodfokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvással támadta meg azon az alapon, hogy a 100 forintot meghaladó marasztaló részében törvényt sért. A törvényességi óvás alapos. A81./812/1933. X. 4. K. M. sz. rendelettel közzétett és a feladás idejében hatályban volt postaüzleti szabályzat 108. § (1) bekezdése szerint a 106. és 107. §-okban felsorolt eseteken kívül a posta kártérítéssel nem tartozott. A 106. § (2) bekezdése szerint ajánlott levélküldeménynek a posta hibájából történt elvesztéséért 100 forint kártérítéssel tartozott. A 108. § (9) bekezdése értelmében pedig a posta ezen túlmenő felelősséggel akkor sem tartozott, ha a kár okozásában a postai alkalmazott hibás. Ezekre tekintettel az alperest az általa megállapított 100 forintot meghaladó kártérítésre annak ellenére sem lehetett volna kötelezni, hogy a feladás idejében a békekölcsönkötvényeket csak értéknyilvánítással ellátott értéklevélben lehetett postára feladni és erre a figyelmeztetést a felvevő postaalkalmazott elmulasztotta. (1956. VI. 8. — P. törv. 21.268/1956. Kármegosztás. 92. Az alperes és vadásztársai vadászás közben az előttük ismeretlen felperest egy fa mellett lesben állva orvvadászáson tettenérték. A felperes többszöri felszólításra eldobta a fegyverét, utóbb azonban, amikor az alperes egyik vadásztársa feléje indult, hogy a fegyvert elvegye, a fegyvert újból felvette és futásnak eredt a sűrűbb erdőrészbe. Az alperes utána futott és amikor a felperes a sűrűbb erdőrészt elérte, szándékában volt riasztólövést leadni, futás közben azonban egy szederindában elbukott és a földreesés közben elsült a kezében levő, lövésre tartott fegyvere és a lövés a felperest megsebesítette. A felperest a büntető bíróság bűnösnek mondotta ki fegyverrejtegetés bűntettében és társadalmi tulajdon elleni lopás bűntettében, az alperes bűnösségét pedig gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés bűntettében állapította meg. A kártérítési perben eljárt bíróságok az összegszerűleg igazolt károk tekintetében a felperes keresetének egészen helyet adtak. A kármegosztás szabályainak nem alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás tárgyában a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondotta ki : Az engedély nélküli vadászás társadalmi veszélyessége nagyfokú, különösen ha az fegyverrejtegetéssel párosul. Az alperes és a vadásztársai állampolgári kötelességüket kívánták teljesíteni, amikor a tetten kapott 101