A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

hogy az anyagi igazság azt kívánja, hogy az elévülési határidő rövid túllépése ne legyen akadálya a vételár visszakövetelésének. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította ugyan, hogy a kereset beadásakor a szavatossági igény elévülési határideje már lejárt, minthogy az 1923 : X. tv.-t a tőkés gazdasági rend hívta életre, s a rövidebb elévülési idő elsősorban a kereskedőket védte, álláspontja szerint a szocialista jogszolgáltatásban a 14 napos perlési késedelemnek nem tulajdonítható olyan jogvesztő hatály, amely elzárná a felpereseket egyébként jogos követelésük érvényesítésétől. A legfőbb ügyész a fellebbezési bíróság ítéletét az elévüléssel kapcsolatos állásfoglalás miatt óvással támadta meg. Az óvás alapos. Az állatforgalmi szavatosságról szóló 1923 : X. tv. 1. §-a kimondja, hogy aki (ott felsorolt) háziállatot elad, szavatol az eladott állat hibáiért és egyéb hiányaiért. A szavatosság közelebbi tartalmát a törvény 2. §-a állapítja meg. A törvény 16. §-a szerint a szavatossági hiba és egyéb szavatossági hiány miatt támasztható követelések — eltérő írásbeli megállapodás hiányában — a szavatossági idő elteltétől számított 15 nap alatt elévülnek, s erre az eladó csak akkor nem hivatkozhat, ha a hiányt a vevő előtt csalárdul elhallgatta. Minthogy ebben az esetben a felek hosszabb elévülési határidőt írásban ki nem kötöttek és a szavatossági főhiba csalárd elhallgatására a felperesek maguk sem hivatkoztak, az 1952. május 12-én átvett sertések szavatossági határideje 1952. június 23-án, a 15 napos, elévülési határidő pedig július 8-án letelt. Ezzel szemben a felperesek csak július 22-én nyújtották be keresetüket. Ekként a perindításkor az elévülési határidő már lejárt. Az 1923 : X. tv. ma is hatályos jogszabály, annak rendelkezéseit nemcsak az egyének, hanem a közületi szervek egymás közti viszonyában is feltétlenül alkalmazni kell. A törvénynek sem általános rendelkezései, sem a rövidebb elévülési határidőre vonatkozó szabálya nem áll ellentétben népi demokráciánk alaptörvényével vagy annak célkitűzésével. Az elévülés szabályainak alkalmazása tehát sem a gazdasági és forgalmi élet gyökeres megváltozására, sem az anyagi igazság sérelmére való hivatkozással nem mellőzhető, és káros jogbizonytalanságot eredményezne, ha a bíróság a kivételes határidőknek hosszabb, rövidebb túllépését méltányossági szempontokból megengedettnek tekinthetné. Az alperes elévülési kifogása tehát helytálló. (1954. VI. 30. — P. törv. 21.743/1954.) A rövid elévülési idő a szándékos károkozásból eredő pénzköveteléseknél A perbeli ház a felperes kezelésében áll. Ebben a házban az alperes istállót bérelt. Az alperesnek egyik laza szénával rakott kocsija a kapun való befordulás közben a kapu egyik tartóoszlopát elhúzta. A felperes az ebből keletkezett kárát érvényesítette. 66