A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)
ződést az ügyletkötés időpontjára visszahatóan eredetileg érvénytelenné tette. Az eredeti állapot helyreállításának lenne helye, de mivel azok az alperes birtokában már nincsenek meg, az egyik ökör pénzbeli egyenértékére nézve az elsőfokú bíróság álláspontját foglalta el. A másik ökör tekintetében is azt az álláspontját fejtette ki, hogy ennek is csak az átadáskori érték forintértékre átértékelt összegét követelhetné a felperes, de mivel az alperes az ehdegenítéskori 1400 Ft eladási ár erejéig elismerte a felperesi követelést, alperest ennek és kamatának a megfizetésére kötelezte. A legfőbb ügyésznek ez ítéletek elleni óvása alapos. Téves a másodfokú bíróságnak az az állásfoglalása, hogy a hatósági engedély hiánya a szerződést az ügyletkötés időpontjára visszahatóan eredetileg érvénytelenné tette. Ugyanis 1948. december hó 22-ig a felek joghatályosan minden hatósági engedély nélkül köthették meg az ingatlan adásvételi, illetve csereügyletet. Az foganatba is ment és a hatósági engedély hiányában is joghatályos maradt volna, ha a felperes nem mulasztja el tulajdonjogának a telekkönyvi bekebelezését. Ezért az engedély megtagadása csak 1948. december 22-ig visszahatólag teszi érvénytelenné a felek szerződését, amikortól kezdve az említett rendeletek a tulajdonszerzést a hatóság engedélyezésétől tették függővé. A felperesnek az eredeti állapot helyreállítása iránti igényét tehát nem a szerződés megkötésének, hanem érvénytelenné válásának fenti időpontja szerint kell elbírálni. Ennél sem lehet az ingatlannak az értékéből Idindulni, hanem a felperes által szolgáltatott ökröknek a fenti időpontban volt értékében kell a felperes követelését számításba venni, miután alperes az ökröket természetben nem tudja kiadni a felperesnek. A Legfelsőbb Bíróság a perbeli összes körülmények mérlegelésével 5000 Ft-ban állapította meg az ökröknek az alperes által megtérítendő értékét. (1956. I. 14. — P. törv. 23.823/1955.) Állatszavatossági igény elévülése közületi szervek szerződéseinél Az alperes az 1952. május 12-i vásáron 2 db süldőt eladott a felpereseknek 1700 Ft vételárért. Felperesek a sertéseket nyomban átvették. Pár nap múlva a sertéseken betegség jelei mutatkoztak, majd az egyik sertés május 23 -án, a másik pedig május 27-én kimúlt. Az elhullásukat félheveny sertéspestis okozta. A két sertésre kötött vételi ügylet felbontása, valamint a vételár visszafizetése iránt 1952. július 22-én indult perben az alperes elsősorban elévülési kifogást emelt azon az alapon, hogy a felperesek szavatossági igényüket az 1923 : X. tv. 16. §-ában meghatározott elévülési idő lejárta után érvényesítették. Az elsőfokii bíróság a pert érdemben tárgyalta, s a keresetnek helyt adott. Az elévülési kifogás elfogadását azzal az indokolással mellőzte, 5 A törvényességi óvások gyakorlata 65