A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

téséből befolyt 5481 Ft-ból 1000 Ft-ot fizetett be a felperes adótartozásának a törlesztésére, s a megmaradt 4481 Ft-ot nem adta át a felperesnek. Az alperes többek között azzal is védekezett, hogy a két ökör az ő tulajdona volt, s nem a felperesé. Arra az esetre pedig, ha a bíróság a felperes keresetének védekezése ellenére helyet adna, a felperes követelésébe többrendbeli követelést beszámítani kért. Az elsőfokú bíróság a széles körben lefolytatott bizonyítás eredményét értékelve, arra a megállapításra jutott, hogy az értékesített két ökör nem a felperes, hanem az alperes tulajdona volt. Ezért a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság további bizonyítást foganatosított. Ennek eredményeként az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, s az alperest 2361 Ft fizetésére kötelezte. A bizonyítékok mérlegelése alapján arra a megállapításra jutott, hogy az értékesített két ökör nem az alperes, hanem a felperes tulajdona volt. Ezen az alapon a felperest illető 5456 Ft-ot csökkentette az alperes beszámítási kifogásában felhozott bizonyított összesen 3095 Ft-tal. Az alperes beszámító kifogásának ezt meghaladóan nem adott helyet azzal az indokkal, hogy az egymást kisegítő közeli rokonok közötti elszámolást a jóviszony fennállása alatt egymással szemben esetenként kiragadott tételekre alapítani nem lehet. A legfőbb ügyész a másodfokú bíróság ítéletét a törvényesség érdekében óvással támadta meg, s a felperes keresetének a teljes elutasítását indítványozta. Az óvás alapos. A másodfokú bíróság a bizonyítékok helytálló mérlegelése alapján jutott arra a megállapításra, hogy az értékesített két ökör a felperes tulajdona volt. Ennek következtében az alperes az e címen kézhezvett 5456 Ftról a felperesnek számot adni köteles. Ami az alperesnek a beszámítási kifogással érvényesített ellenköveteléseit illeti, e vonatkozásban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a peres felek, mint após és vő állottak egymással szemben, s a családi kapcsolat fennállása idején egymást kölcsöncsen kisegítették. A peres felek külön háztartásban éltek és külön gazdálkodtak. A szoros családi kapcsolatra tekintettel a házasság fennállása alatt egymásnak teljesített kisebb szolgáltatásokat visszakövetelni, illetőleg azok ellenértékét felszámítani nem lehet, hiszen ezekért az apróbb szolgáltatásokért egymásnak korábban sem számítottak fel, illetőleg térítettek meg semmit sem. Vonatkozik ez a megállapítás különösképpen az alperesnek a felperes gazdaságában végzett alkalmi segítő munkájára, mert a felperes is segítette az alperest, az alperest ő is részesítette bizonyos juttatásokban. Az alperes javára figyelembe kell venni összesen 3731 Ft-ot kitevő tételeket, ezek olyan, valóságban teljesített kiadásai voltak az alperesnek, amelyeket a felperes helyett és érdekében teljesített, s amelyeket ingyenes juttatásnak tekinteni nem lehet. 60