A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

alatt továbbította, ekkor is csak a felperes által utóbb megküldött számlamásolat ós a járási tanács javaslata, illetőleg kivizsgálása alapján. Ezután a felperes a keresetét a perkamatra szállította le. Az elsőfokú bíróság a felperes leszállított keresetét elutasította. Indokolásának lényege szerint a felperes kötelessége volt az átutalás megtörténtét előjegyezni, nyilvántartani. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperest a perkamat fizetésére kötelezte. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy az inkasszót a kedvezményezett kéri teljesíteni, a számlatulajdonos megrendelőt nem menti fel az alól a kötelessége alól, hogy maga is ne gondoskodjék arról, miszerint a megrendelt és átvett áru értéke valóban és azonnal kiegyenlítést nyerjen. Ha arról győződött meg, hogy a leemelés nem történt meg a megszabott időben, függetlenül a kedvezményezett ténykedésétől, maga tartozik gondoskodni a vételárnak számlájáról történő leemeléséről, hogy fizetési késedelembe ne essék. Fizetési késedelme csak akkor nem áll be, ha a késedelmet kizárólag a kedvezményezett magatartása idézte elő. A másodfokú bíróság döntése jogszabályt sért, s a legfőbb ügyész óvása alapos. Az alperes az áru átvételekor átadta a felperesnek a Magyar Nemzeti Bank fiókjának a garancia levelét, nyugtatta az ám átvételét. Az alperes számláján kellő fedezettel rendelkezett. Ehhez képest az alperes a maga részéről minden szükséges intézkedést megtett ahhoz, hogy a felperes egyszámlája javára az alperes számlájával szemben követelését késedelem nélkül érvényesíthesse. Ezen túlmenően az alperesnek nem volt külön kötelessége utána járni annak, hogy a felperes érvényesítette-e már a vételárkövetelését, s ha nem, a késedelmeskedésnek mi az oka. A felperesnek volt kötelessége figyelemmel kísérni, hogy az alperes számlavezető helye az átutalást foganatosította-e, az átutalás esetleges akadályát akár a számlavezető helyen, akár az alperesnél megérdeklődni. Az átutalást eredményező okiratoknak a bankfiókhoz való juttatása a felperes feladata volt. Az alperes fizetési késedelembe akkor esett volna, ha a Magyar Nemzeti Bank fiókja az átutalást az alperesben rejlő okból nem tudta volna foganatosítani. (1954. II. 3. — P. törv. 20.037/1954.) Családi kapcsolat folytán történt juttatások beszámítása Az alperes a felperesnek a veje volt. Az alperes a feleségével az életközösséget megszakította, majd a régi házassági törvény 80. § aj pontja alapján ellene bontópert indított. Ezt követően a felperes keresetet támasztott az alperes ellen azon az alapon, hogy az alperes a felperes tulajdonában állott két ökörnek értékesí59