A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

meg. A helyreállított szekrényt, azután az alperes 6000 Ft-ért eladta e Bizományi Áruháznak. A felperes a keresetében azt a 3000 Ft-ot követelte, amellyel többet kapott az alperes a szekrényért annál, amennyibe neki az egész faanyag és a bútor helyreállítása került. A vételi ügylet megkötésekor egyik félnek sem volt tudomása arról, mekkora az értéke a felperes által eladott bútorrészeknek, és hogy azok kijavítva és helyreállítva sokkal értékesebbek annál, semhogy tüzelőnek volna célszerű felhasználni. A felek tehát mind a ketten menthető tévedésben voltak a darabokban levő bútor értéke felől. A téves feltevésből ezúttal a vevőre aránytalanul nagy nyereség hárult. Ilyen helyzetben a jogügyletet meg lehet támadni, hacsak utóbb valamely körülmény meg nem szüntette a megtámadás okát, pl. az, hogy az illető fél már a tények helyes ismeretében megerősítette az ügyletet. A felperes megtámadási joga ezen a módon nem enyészett el. Ennélfogva a felperes sikerrel támadhatta meg a peres ügyletet. Ezúttal azonban az ügylet érvénytelenítése esetén sem lehetne visszaállítani az eredeti állapotot, mert a vétel tárgya, a bútordarabok már nincsenek meg és a belőlük összeállított szekrényt is eladták (és nem lehet visszakövetelni). Az érdekkiegyenlítés ilyenkor csak úgy történhet, hogy a felek tévedése következtében ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatásért is megtérítést kap a hátrányos helyzetbe került szerződő fél, abból a vagyoni előnyből, amelyhez a másik szerződő fél ellenérték nélkül jutott, s amelynek eredete az ő szolgáltatásában van. Az adott esetben a felek vagyoni helyzetében — hibájukon kívül — keletkezett különbséget úgy lehet kiegyenlíteni, ha a 3000 Ft-os értéktöbbletet, amely a szekrény helyreállításából származott, a bíróság egyenlő arányban osztja el közöttük. (1955. I. 26. — P.törv. 23.993/1954.) Értékállandósági kikötés A földműves felperes még 1946. október 2-án eladta egy vetőgépét az alperesnek. A vételárat 15 q búzában határozták meg. Az ugyancsak földműves alperes 9 év után még csak 9 q búzát fizetett meg, így 6 q búzával ma is adósa. Kérte ezért az alperest vagy 600 kg száraz, szokvány minőségű búzának és 1951. október 2-től járó kamatainak a kiadására vagy a vételár hátrálékaként jelentkező búza 280 Ft-os szabad árának megfizetésére köteleziú. Az elsőfokú bíróság az alperest a búza szabad árának megfizetésére kötelezte. Megítélése szerint a. felek adásvételi ügylete nem vonható az 1. sz. elvi megállapítás első bekezdésének tilalma alá, hanem a második bekezdésben foglalt kivétel alá esik. 50