A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

A jogerőre emelkedett ítéletet a Legfelsőbb Bíróság elnöke a törvényesség érdekében óvással támadta meg. Az óvás alapos. Az 1. sz. elvi megállapítás szerint bírói úton nem érvényesíthető olyan szerződéses kikötés, amely a forint helyett, vagy a forint mellett — értékállandóság biztosítása céljából — más értékmérőt (forgalmi eszközt) jelöl meg. Az elvi megállapítás második bekezdése szerint nem vonható ilyen elbírálás alá a forint mellőzése, ha azt a gazdálkodás szempontjai vagy egyébként a szerződés természete nyilvánvalóan indokolják. Az elvi megállapítás indokolása szerint ilyen kivételes kikötés nyilvánvaló indokoltságról szó lehet pl. haszonbérletnél; falusi ingatlan elidegenítésénél ellátás vagy természetbeni járadék, kikötmény ellenében ; cserénél ; nem pénzben adott kölcsönnél stb. Az elbírált esettel kapcsolatosan azonban nem merült fel olyan adat, amely a búza-ellenérték kikötését indokolttá és elfogadhatóvá tenné. Használt vetőgépnek vidéki gazdálkodó részére való eladásánál sem általánosan szokásos és nem nyilvánvalóan indokolt a vételárnak búzában való meghatározása. Ez a kikötés tehát az adott esetben is csak az értékállandóság biztosításának célzatát jelenthette, ami pedig a forint értékállandóságával szemben való indokolatlan bizalmatlanságot juttatta kifejezésre. Az ilyen megállapodás bírói úton nem érvényesíthető. (1955. VI. 30. — P. törv. 21.905/ 1955.) Átértékelés A felperes keresetében ugyanazzal az ingatlannal kapcsolatosan, de alapjára és jellegére nézve teljesen különböző, időbelileg is nagy, 14 éves eltéréssel keletkezett két követelést érvényesített : az 1931. évben megvett házasingatlan vételére adott pénzösszeg megtérítését, továbbá az 1945. évben végzett épülethelyreállítási munkálatok (anyag és munkabér) értékének a megtérítését. A másodfokú bíróság közbenső ítéletével a kereset jogalapját mind a két követelés tekintetében megállapította. Helytálló a Legfelsőbb Bíróság elnöke részéről a törvényesség érdekében emelt óvásnak az az okfejtése, hogy mivel a felperes első kereseti követelése — amennyiben valóban fennforog — pénzkövetelés, a felperest nem az ingatlan jelenlegi forintértékének arányos része illetheti meg, hanem legfeljebb az az összeg, amely a pengőösszeg forintban való átértékelésének megfelelően jelentkezik. Ha azonban a bíróság az ingatlan megszerzésére fordított összeget, mint átértékelt pengő-követelést ítéli meg, a pénzkövetelések átértékelésének általános szabályai szerint, akkor előtérbe nyomul a felperes keresetbeli második, eltérő jellegű követelésének, a mintegy 14 évvel később vég4* 15 51