A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

ellenében, csupán meghatározott időre engedték át a felperesnek, a használati idő azonban letelt, ezért vették birtokukba 1953. év nyarán a kérdéses ingatlanrészt. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alpereseket, hogy a peres területet azonnal a bocsássák a felperes birtokába, s a további birtokhá borítást ól őket pénzbírság terhe mellett eltiltotta. A fellebbezési bíróság ezt az ítéletet helybenhagyta. A legfőbb ügyész a másodfokú ítéletet a törvényesség érdekében óvással támadta meg. A perorvoslat alapos. A polgári perrendtartás alapelveivel összhangban a birtokháborít ás megszüntetése iránti perekben a bútokvédelem kérdésének elintézése mellett a birtokláshoz való vitás jog tárgyában is dönteni kell. Nem felelne meg az anyagi igazság elvének az, ha a bíróság csupán a birtokháborítás tényének megállapítására, a megzavart birtokállapot helyreállítására és védelmére szorítkozna, azt a felmerült vitát pedig, hogy a birtokláshoz kinek, milyen joga van, elintézetlenül hagyná. Az eljárásjogi rendelkezések nem ismerik a sommás birtokper és a rendes birtokper közötti megkülönböztetést. Ebből, valamint a Pp. 156. §-ának (3) bekezdéséből pedig az is folyik, hogy az ilyen perekben az előbb említett jogkérdés eldöntését mellőzni nem lehet. Amennyiben a jogkérdés eldöntését megelőzően is szükséges a védelem, a bíróság a Pp. 156. §-ának (3) bekezdése alapján ideiglenes intézkedéssel a háborítást eltilthatja. Ez az ideiglenes intézkedés feleslegessé teszi a régi úgynevezett sommás eljárást. Az alperesek a perben azt vitatták, hogy a birtokláshoz nekik van erősebb joguk, mert a vitás területet a felperesnek nem adták el, hanem csupán meghatározott időre használatba adták, a használati idő pedig már letelt. Birtoklásuk jogosságának megállapítása céljából viszontkeresetet is emeltek. Osztatlan telekkönyvi közös tulajdon esetén gyakran előfordul, hogy az érdekelt tulajdonostársak a közös ingatlant a természetben eszmei tulajdoni arányuknak megfelelően megosztva (elkülönítetten) használják. A közös telekkönyvi tiüajdonban álló ingatlannak ilyen megosztott használata és birtoklása esetén mindegyik társtulajdonos a maga iészével rendelkezhet anélkül, hogy ahhoz a többi tulajdonostárs hozzájárulása is szükséges volna. A perbeli adatokból arra lehet következtetni, hogy a jelen esetben is » a tulajdonostársak a közös ingatlant az eszmei tulajdoni aránynak megfelelően egymás között természetben már régen megosztották, s a további utódlás is ennek megfelelően történt. Amennyiben e tekintetben bármiféle kétség volna, ez a többi tulajdonostárs perbenállása nélkül'is könnyen megállapítható tanúkénti kihallgatásukká], és a telekkönyvi állapot, valamint a természetbeni birtoklás levezetésével és megismerésével. 41