A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1-2. r.: polgári jog, büntető jog (Budapest, 1958)

A vételi szerződést annak idején az alperesek megbízásából O. E. közvetítette, de a szerződést az alperesek maguk írták alá. A tanúk vallomásából megnyugtatóan megállapítható, hogy a vétel tárgya csak a Veres-tagi ingatlan volt. Szó sem volt arról, hogy az alperesek ezen felül még a kilométerekre távolabb és két különböző helyen fekvő 66 négyszögöl szántót és 531 négyszögöl erdőt is megvették volna. A mindennapi életben tapasztalható, hogy ha a földműves ember földet vesz, nem helyrajzi szám szerint jelöli meg azt a földet, amelyet meg akar venni, hanem természetben, fekvése szerint, a szokásos elnevezés szerint. Így történt adott esetben is. Veres-tagi ingatlanokról volt szó, amelyek egy tagban voltak. Fel sem tehető, sem O. E.-ről, sem az alperesekről, hogy ha a Verestagi ingatlanokon felül a 66 négyszögöl területű szántót és az 531 négy-szögöl területű erdőt is megvették volna, azokat a megjelölt helyeken az eltelt hosszú idő alatt birtokba ne vették, vagy legalább azt meg ne kísérelték volna. A fellebbezési bíróság tehát a bizonyítékoknak helyes értékelése mellett jutott arra a megállapításra, hogy a perbeli ingatlanok adás-vétel tárgyai nem voltak, s azok tévesen kerültek a szerződésbe. (1954. IX. 15. P. törv. 22.864/1954.) Tulajdoni per ingatlan adásvételi szerződés megsemmisülése miatt A felperes az 1944. október 14-én kelt szerződéssel megvette az alperesnek 1 kat. hold 16 négyszögöl területű mezőgazdasági ingatlanát 7000 pengő vételárért. A vételárat nyomban kifizette és az ingatlant is birtokába vette, azt mint sajátját használta. A szerződést a felek megbízásából dr. K. J. ügyvéd foglalta írásba, azt illetékkiszabás céljából az adóhivatalnak be is mutatták, és a bemutatott szerződés alapján az adóhivatal az 1945. május 9-én kelt Vszk. 42/1945. számú fizetési meghagyással a felperes terhére 630 pengő vagyonátruházási illetéket szabott ki. A háborús események folytán az adásvételi szerződés veszendőbe ment és ez okból az ingatlan tulajdonjogának a felperes javára való telekkönyvi bejegyzése nem történt meg. A telekkönyvi átírásra a felperes nem helyezett súlyt, megelégedett azzal, hogy az ingatlant megvette, a vételárat és a vagyonátruházási illetéket kifizette, az ingatlant használja, szedi a gyümölcseit és viseli a közterheket. Ugyancsak megsemmisültek az adóhivatalnál az illetékkiszabással kapcsolatban keletkezett iratok is, az illetékfizetési meghagyás egy példánya azonban a felperes birtokában megmaradt. Az alperes 1952 őszén, arra hivatkozva, hogy az ingatlannak ő a telekkönyvi tulajdonosa, az eladott ingatlan birtokát a felperestől visszavette. Ilyen előzmények után indította meg felperes a pert az alperes ellen telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okirat kiadása és az ingatlan birtokba bocsátása iránt. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyet adott. 27