Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

72 Segédszemélyzet. 57. §. 386. A felmondási időn túl járó fizetését a jogellenesen elbocsátott üzletvezető esak is kártérítés czimén követelheti. Curia: A mi felperesnek a szerződés jogellenes felbontásából származtatott további igényét, jelesül a 290 frtot meghaladó 580 frt összeget illeti, e tekintetben a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét kellett helybenhagyni, mindazáltal jelen itélet rendelkező részében foglalt értelmezéssel, mert habár kimondatott, hogy peres felek közt a szolgálati szerződés egy évi, tehát meghatározott időtartamra jött létre, még is minthogy a szolgálatból törvényes ok nélkül elbocsátott segéd fizetése s természetbeni egyéb járandósága csak az elbocsátás által netán szenvedett kár megtérítése czimén követelhető, illetve csak mint e kár egyenértéke ítélhető meg, felperes pedig a felmondási időre megítélt összegen felül igényelt 580 frtot nem kár megtérítése, hanem fizetés és természetbeni járandóság czimén követeli, annak taglalásába pedig, hogy elbocsátása folytán mily mérvű kárt szenvedett, a perben nem bocsátkozott, felperest a fentebbi jogalapon érvényesített 580 frt követelés meg nem illeti; miért is őt az érintett összeg iránti követelésével a jogalap helytelensége miatt kellett feltétlenül elutasítani. (1897 deczember 21. 515/897. sz. — azonos 1164/891. sz.) * 387. A szerződési idő letelte előtt a szolgálatból elbocsátott segédet a felmondási időn túl szolgálati illetményei csak annyiban illetik meg, a mennyiben a károrvoslást elhárítani módjában nem állott. Curia: Általános jogszabály az, hogy a szerződő felek között a jogviszonyt a közöttük létrejött szerződés tartalma szabályozza s ez nyert kifejezést a kereskedelmi törvény 59. §-a helyébe lépett 1884 : XVII. t.-cz. 92. §-ának ama rendelkezésében : hogy a munkaadó s a segéd szolgálati viszonyai szabad egyezkedés tárgyát képezik, a törvény rendelkezése pedig ezek tekintetében csak abban az esetben nyernek alkalmazást, ha a felek között a szolgálati viszonyt szabályozó egyesség nem jött létre. A peres felek a szolgálati szerződést 6 évre kötötték, tehát kölcsönös jogok és kötelezettségek tekintetében ennek a szerződésnek a tartalma a határozó. Alperesek a felperessel 6 évre kötött szolgálati szerződést minden törvényes indok nélkül felbontották és a felperes szolgálatát megszüntették, a felperes jogosítva van a szolgálat törvény- és szerződésellenes megszüntetéséből származott kárai megtérítését az alperesektől a szerződésben kikötött egész 6 évi időtartamra követelni. A felperes kárkövetelése mérvének a megállapításánál irányadóul veendő az, hogy a felperes sem gazdagodhatik az alperesek kárával, vagyis miután a szolgálati szerződés értelmében a felperes a kikötött 6 évi szolgálati idő alatt összes idejét és tevékenységét a szolgálatadó alperesek javára tartozott fordítani: a 6 évi idő alatt ténykedéséből bár más helyt nyert jövedelem az alperesek fizetési kötelezettsége mérvén belül az alperesek által fizetendő összegből leszámítandó és a felperest kártérítés csak annyiban illeti, a mennyiben károsodást elhárítani módjában nem állott, illetve a saját hibáján kivül a szerződési idő alatt a megszüntetett állásnak megfelelő jövedelmezésü állást nem szerezhetett. (1900 június 22. 303/900. sz.)