Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

Segédszemélyzet. 57. §. 73 388. A szolgálati idő tartama alatt törvényes ok nélkül elbocsátott alkalmazott hátralevő szerződési időre járó fizetése kártérítés czimén Ítéltetik meg ugyan, de a szenvedett kár nagyságát a biztosított fizetés aequivalense állapítván meg, — azt a körülményt, hogy ő máshol talált alkalmazást és ez által kárt nem szenvedett, az alperes tartozik mint kfiogást bizonyitani. (Curia 1896 deczember 23. 566/1896. sz. — Állandó gyakorlat.) 389. Ha a felmondás a szolgálatba lépés előtt történt, a segéd nem tartozik a szolgálatra jelentkezni. (Curia 314/1892. sz.) 390/A segéd nem követelheti a szolgálati szerződés fentartását, hanem csak azt, hogy szerződésellenes elbocsátásából származó kára megtéríttessék. Curia: A felperes az A) alatti szerint az alperes üzletében üzletvezetőként lévén alkalmazva, a közöttük fennállott szolgálati viszony természetéből következik, hogy a szerződési viszony folytatását a jövőre nézve az alperesnek mint főnöknek ellenkező akaratával szemben nem követelheti, s annak, hogy állitása szerint a szerződést az alperes jogellenesen megszüntette, következménye csak az lehet, hogy e miatt az alperest vagyoni felelősségre vonhatja. (1899 május 23. 161. sz.). 391. A szerződési egész idő tartamára a főnök elbocsátott segédjét kárpótolni tartozván, a segéd joggal igényelheti a más alkalmazás elnyeréseért fizetett közvetítési dijat is. Curia : A felperes uj állásának elnyeréseért fizetett 50 frt tekintetében a másodbiróság Ítélete azért hagyatott helyben, mert ezt az 50 frtot felperes a másodbiróság idevonatkozó helyes indokai szerint alperes érdekében adta ki, mivel arra az esetre, ha felperes ujabb alkalmazást nem kap, alperes köteles lett vclna őt az egész szerződési időnek szolgálat nélkül eltöltött részére kárpótolni. (1900 november 29. 755/1900. sz.) 392. A szolgálatból elbocsátott alkalmazott azon az alapon, hogy főnöke szolgálati bizonyítványt neki ki nem adott, kártérítést követelhet ugyan, de olyan esetben, melyben a főnök a bizonyítvány kiadására már hatóságilag köteleztetett és az alkalmazott annak kiállítását ezután nem szorgalmazta, nincs meg az okozati összefüggés a bizonyítvány ki nem szolgáltatása és az abból származott kár között, hogy az alkalmazott állást nem kaphatott. Kir. törvényszék: Felperes azt vitatta, hogy alperes azt a kárát tartozik megfizetni, a melyet azzal a tényével okozott, hogy felperesnek az eltöltött időről szolgálati bizonyitványt nem adott és a mely ténye miatt állást nem kaphatott. Felperes tagadásával szemben azt tartozott volna bizonyitani, hogy a szolgálati bizonyítvány ki nem adása és a között, hogy állást nem kaphatott, vagyis állítólagos kára között okozati összefüggés van. Ezt azonban nem bizonyította. Mert alperes a szolgálati bizonyitványt az eltöltött időről a C •/• alatti elöljárósági határozat ellenére ki nem adván, a szolgálati bizonyitványt a C'\. alatti előljárósági határozat pótolta, azt pedig felperes nem is állitotta, hogy állásokra történt ajánlkozások alkalmával a C •/. alatti előljárósági határozatot felmutatta