Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)
124 Közkereseti társaság. június 30-án kezdetét vévén, ettől az időtől az egyes társasági tagok magánhitelezői a társasági vagyonhoz tartozó dolgokat vagy jogokat, vagy az egyes tagok e tekintetbeni illetőségét sem biztosítás, sem kielégítés végett igénybe nem vehetik (1875 : XXXVII. törvényczikk 95. §.), hanem az irt törvény 101. §. szerint, ha a hitelező az adós társtagnak e társaság feloszlása esetére jutandó illetményét veszi végrehajtás alá, kielégítése végett előleges felmcndás után a társaság feloszlását követelheti ; s tekintve továbbá, hogy egyik közkereseti társasági tag többi társai ellen abból az okból, hogy azoknak magánhitelezői által végrehajtással zaklattatnak, a fentebbiekre tekintettel, a keresk. törvény szabályai szerint zárlatot a társasági vagyonra nem vezethet, hanem csakis a most irt törvény 98—107. §-ban foglalt jogokkal élhet: zárlat elrendelésének helye nincs. (Curia 1896 június 25. 3011. sz.) 575. A keresk. törvény 95. §-ának rendelkezése a még be nem jegyzett közkereseti társaságra is kiterjedvén, az egyes tag adósságai miatt a be nem jegyzett társaságnak vagyona le nem foglalható. Igényperben pedig a foglalás alkalmával fennállott jogállapot lévén irányadó, a társaságnak utóbb bekövetkezett feloszlása a jogtalanul vezetett végrehajtást joghatályossá nem teszi. Curia : A felebbezési bíróság Ítéletében foglalt és e részben panaszszal meg sem támadott tényállás szerint felperes azon az alapon kérte az igényelt ingókat az I. r. alperes javára Auslánder Sándor ellen végrehajtás utján az 1898. évi márczius hó 10. napján történt foglalás alól felmenteni, mert felperes és Auslánder Sándor az 1897. évi deczember hó 22. napján a 8. a. okirattal »Szalkári bérgazdaság Auslánder és Nussbaum« czég alatt közkereseti társaságot alkottak, és az igényelt ingók a társasági vagyonhoz tartoznak, következésképen Auslánder Sándor magánhitelezői azt a vagyont a keresk. törvény 95. §. szerint biztosítás vagy kielégítés végett igénybe nem vehetik. Az I. r. alperes panaszként felhozza azt, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg azzal, hogy felperes igényének helyet adott annak ellenére, hogy csak az ő foglalása után történt az illető közkereseti társaságnak a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetése és ennek a bevezetésnek közzététele. Ez a panasz alaptalan azért, mert a közkereseti társaságra nézve a keresk. törvény 87. §-a különleges rendelkezést foglal magában; e törvényszakasz szerint ugyanis a társasági viszony joghatálya, tehát az abból folyó kötelezettség, harmadik személyek irányában nemcsak attól az időponttól veszi kezdetét, midőn a közkereseti társaság felállításának a kereskedelmi czégjegyzékbe történt bevezetése közzététetett, de előbb is, tehát harmadik személyek irányában is és nemcsak a társasági viszonyból folyó kötelezettség, mihelyt a társaság üzletét tényleg megkezdette, és harmadik személylyel szemben csak az a kikötés nem bir joghatálylyal, hogy a társaság nem a közzététellel, hanem egy későbbi időponttal vegye kezdetét; már pedig a felebbezési biróság Ítéletében foglalt és az I. r. alperes beismerésére alapított tényállás szerint az illető közkereseti társaság üzletét az 1897. évi deczember hó 22. napján, tehát az I. r. alperes javára történt foglalás előtt tényleg megkezdette, és így arra a
