Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

A társ. tagok jogviszonyai harmadik személyek irányában. 95 —96. §. 125 közkereseti társaságra nézve a keresk. törvény 95. §-nak rendelkezése a czégjegyzékbe történt bevezetés közzététele előtt felmerült jogcselekményeknél is alkalmazandó, mert habár a keresk. törvény 16. §-a szerint, mig a czégbejegyzés meg nem történt, a kereskedő azokban a jogokban, a melyeket az a törvény a kereskedő részére megállapít, nem részesülhet, azonban a keresk. törvény 95. §-nak az a rendelkezése, hogy a közkereseti társasági vagyonhoz tartozó dolgokat a tagok magánhitelezői sem biztositás, sem kielégités végett igénybe nem vehetik, nemcsak a tagok, hanem a társaság esetleges hitelezői, tehát harmadik személyek érdekeit is óvja, annak a rendelkezésnek az üzletét tényleg megkezdett közkereseti társaságra nézve már alkalmazása, tehát ama társaság létezésének elválaszthatatlan következménye, és nem tartozik ama jogok közé, a melyeket a keresk. törvény egyedileg a kereskedő részére állapit meg. A felebbezési biróság Ítéletében foglalt és az I. r. alperes beismerésére alapitott tényállás szerint az igényelt ingók ugyanazok, a melyeket az egyes tagok az illető társaságba ennek alakulása alkalmával hoztak ; e tényállásból tehát jogszerűen következik az, hogy azok az ingók a társasági vagyonhoz tartoznak. Ezeknél fogva és minthogy 1898. évi márczius hó 12. napján Auslánder Sándor az illető közkereseti társaságból kilépvén, és a társaság ügyeit kizárólag a felperesre átruházván, felperesnek saját személyében igénylő felperesként fellépése alakszerűén ki van mutatva, az anyagi jogszabályoknak, nevezetesen a keresk. törvény 95. §. egyenes rendelkezésének megfelel a felebbezési biróságnak az a jogi döntése, hogy a foglalás idejében a fennállott illető közkereseti társaság vagyonához tartozó és az I. r. alperes mint csak az egyes társasági tag magánhitelezője javára lefoglalt ingókat a foglalás alól fementette. Igényperekben az igény érdemi eldöntésére az anyagi jog alkalmazása szempontjából az illető foglalás alkalmával létezett jogi állapot az irányadó, következésképen az illető közkereseti társaságnak a foglalás után történt feloszlása jogszerűségére nézve I. r. alperes részéről az anyagi jog szempontjából felhozott panaszok jelenleg tárgytalanok. (1900 márczius 28. G. 63/1900. sz. Azonos 761/891., 1320/892., 897/1897., 496/1899. sz.) p| 96. §. A társaság tartama alatt ennek adósai sem egészben, sem részben nem számithatják be a társaságnak azt, a mit az egyes tagok ellen követelhetnek. A társaság feloszlása után a beszámitásnak annyiban van helye, a mennyiben a társasági követelés a végkiegyenlités alkalmával a társasági tagra átruháztatott. Hasonlólag ninos helye a beszámitásnak az egyes tag magánkövetelései és adósának a társaság elleni követelései közt, ha az utóbbi a társaság ellen intézi követelését, feltéve, hogy a társasági tag követelése a társaságra át nem ruháztatott. 576. A kereskedelmi törvény 96. §-a értelmében, mely a közkereseti társaság egyes tagja és a társaság hitelezője között a beszámítást ki nem zárja, ha ezen hitelező nem a társaság, hanem annak egyes tagja ellen fordul, az alperes jogositottnak volt elismerendő arra, hogy a felperesnek később hozzá jutott értékét saját követelése fejében megtartsa. (Curia 1876 október 16. 525. sz.)