Magyar döntvénytár, 9. kötet (1906)

A társasági tagok egymásközti jogviszonyai. 83 — 84. §. 113 eredmény és következmény megállapítását esetleg per utján szorgalmazhassa ; ezeknél fogva mindkét alsóbiróság végzése a fenti értelemben megváltoztatandó és felhívottak az üzleti könyvek és segédiratoknak felhivó rendelkezésére bocsátására kötelezendők voltak. (1904 november 10. 1580/1903. sz. Azonos 481/1897., 7172/1903. és 131/1904. sz.) 523. Az az üzletvezető tag, a ki szabályszerű kereskedelmi könyveket nem vezetett, nem hivatkozhatik sikerrel a kereskedelmi törvény 83. §-ára és igy üzlettársának az 1881 : LIX. törvényczikk 88. §-a szerinti rendes számadást adni köteles. (Curia 1899 június 22. 626. sz.) 84. §. Az üzleti év végén minden társasági tag betétele után, vagy ha az a lefolyt üzleti év végén nyereség által szaporodott avagy veszteség által csökkent, vagyonilletősége után kamatok számittatnak és ezek javára, az általa jutaléka fejében kivett pénzek kamatai pedig terhére iratnak. Azok részére, kik csak munkájukkal járulnak a társasághoz, megfelelő és esetleg a bíróság által megállapítandó munkadíj számíttatik. A kamatok és munkadijak fedezése előtt nem létezik nyereség ; ezen kamatok és munkadijak képezik vagy szaporítják a társaság veszteségét. 524. A kereskedelmi törvény 84. §-a második bekezdésének minden kétséget kizáró értelme szerint a kamatok és munkadijak képezik vagyis szaporítják a társaság veszteségét, miből önként következik, hogy valamely társaság tagjának szerződésileg meghatározott, akár törvénynél fogva még járó dija a társaság cselekvő vagyonát soha nem képezheti. Felperesnek az A) alatti szerződés tartalmával egyező beismerése szerint alperes a betéti társasághoz csupán személyes cselekvésével és a szerződésben külön hangsúlyozott szakértelmével tartozott járulni, illetőleg járult. A társaság egyenlő nyereségosztalékra alakult, de az A) alatti szerződés szelleméből kivehetőleg a társaság szándéka oda is irányult, hogy a tagoknak ellátási igénye meghatározott összegben biztosítva legyen : a havonkénti 200 forint és 100 forint ama összeget képezte, melyre a tagok mindegyike az üzlet tartama alatt számot tarthatott. Az A) alatti okirat 9-ik pontja szerint ellátás czimén kivehetőnek jeleztetett havonkint 200 forint és 100 forint tehát az üzletnek folyó kiadását képezte, mely az által, hogy az egyes társtagok számlájára vezettetni rendeltetett, emiitett jellegét el nem veszi tette és mint kiadás cselekvő követeléssé nem minősülhetett. A midőn tehát az A) alatti szerződés 7-ik pontja az iránt rendelkezik, hogy a társaságnak felperes tetszésétől függő feloszlása esetén az összes cselekvő vagyon felperes betéte erejéig M. I. társaságot illette, ez a rendelkezés a másik társnak a szerződés értelmében kijárt ellátási összegre nem vonatkozhatott, kitűnik ez a szerződés 6-ik pontjából is, ahol az ellátásra szánt összegek mint az üzlet terhe emlittetnek. Felperes ennek folytán nincs jogositva az alperesnek fizetés vagy ellátás czimén kiszolgáltatott összegeket visszakövetelni, ez a kereskedelmi törvény 84-ik §-a értelmében az üzleti veszteséget szaporitotta és a fentebb mondottak szerint cselekvő vagyon természetével nem birhatván, az A) alatti szerződés 7-ik szakaszában fenntartott jog alapján vissza nem követelhető, ugyanazért felperest követelésének eme részével elutasitani kellett. (Curia 1888 márczius 14. 90. sz.) ©recsák : Magyar Döntvénytár. IX S