Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

126 Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. hogy felperes több napon át kocsijával semmit sem keresett és ez okból gazdája által szolgálatából elbocsáttatott, ezek a körülmények alperesnek azzal a tényével, hogy a fentiek szerint felperesnek a kendőt átadni vonakodott, a kártéritési kötelezettség megállapithatása tekintetéből okozati összefüggésben nem lévén: ezen az alapon felperesnek kárkövetelése meg sem állapitható. Igaz ugyan, hogy felperes F. J. által a rendőrségnél feljelentetvén, ott megjelenni és utasításra és alpereshez a kendő után elmenni köteles volt. ennek folytán pedig, valószínűség szerint csak néhány órán át keresményétől elesett; de ez az utánjárás nem alperes jogtalan tényének vagy mulasztásának lévén következménye, felperes alperestől jogszerűen az e napi keresményeinek elmaradásáért sem követelhet kártérítést. Ezekhez képest felperest keresetével elutasítani kellett. (1894 október 11-én 2780. sz. a.) 357. Az, ki oly elrejtett pénzt ás ki, melyről tudta, hogy ki és hova rejtette el, találónak nem tekinthető. A végrendeleti általános örökös az örökhagyó által elrejtett pénznek is örökösévé válik és azt attól, ki azt a rejtekhelyről elveszi, visszakövetelni jogosítva van. Curia: Elleniratában maga önkényt beismeri alperes, miként tudta,, hogy a kérdéses ezüstpénzt néhai P. Menyhért, mint sajátját s tulajdonát rejtette azon helyre, a hol azt alperes megtalálta, azon pénzt tehát már csak ennélfogva is gazdátlannak, következéskép annak megtalálása is olyannak, mint a milyet a tulajdonszerzésre a törvény megkíván, nem tekintethetvén, miután ezek szerint nyilván van, hogy a kérdéses pénz az A) alatt végrendelkező P. Menyhért tulajdona volt, érintett végrendeletben pedig nevezett végrendelkező minden néven nevezendő vagyonában a felpereseket tette általános örökösivé, ugyanazért utóbbiaknak a kérdéses pénzhezi tulajdoni jogát megállapítani és a budapesti tábla ítéletének megváltoztatásával a kereseti 1307 forint 10 kr. pénzhezi tulajdoni jogra nézve az elsőbirósági ítéletet kellett helybenhagyni. (1876 június 27-én 6105. sz. a.) 358. A kincset találó köteles azt a hatóságnak bejelenteni és nem elég a földtulajdonos megbízottjánál történt bejelentés. A találó a bejelentés előtt jutalékát ki nem veheti. (Curia 1891 május 6-án 10770/1890. sz. a.) 359. A talált kincsre nézve törvényünk nem létezik, hanem a ma is érvényben levő rendeleiek szerint, ha a talált kincs 150 frtot túlhalad, az három egyenlő részre osztandó a földtulajdonos, a találó és a kincstár között. Oly kincsre, mely az iparművészet, történelem és tudományra fontos, a nemzeti közintézeteknek — mint muzeumok, egyetemek — elővásárlási joguk van és a jogosult részesek csak a beesárra tarthatnak igényt. A talált kincs értékének megállapításánál azon forgalmi érték veendő tekintetbe, a melyen a kincs, mint áru, a mai viszonyok közt